Képes Kálvin Kalendárium 2015 [antikvár]

)) 1Kor 10,11 Egész életemre szóló emlék, hogy szüleim 1975 karácsonyán a családunk számára az akkor megjelent új fordítású Bibliát vették meg ajándékba. Odatették a fa alá, kivételesen becsomagolás nélkül, hogy ebből olvassuk fel a karácsonyi történetet. Tizenhárom éves voltam akkor, és az volt a külön ajándék, hogy én, családunk legkisebb tagja olvashattam fel a Szentírásból. Hitüket mindig is hűséggel megélő, bátran megvalló szüleim kiskoromtól vittek magukkal templomba, és járattak hittanra, majd konfirmációi oktatásra is, és tizenhárom éves koromig az 1908-as, revideált Károli-fordítás volt „a" Bibliám. Azóta is mindkét fordítást rendszeresen olvasom, és tanárként erre buzdítom teológus diákjaimat is. Hadd elevenítsek fel néhány meghatározó emléket a Szentírás olvasásáról. Igazi „olvasmányélményeim" a konfirman-dus korszakommal kezdődnek. Felkészítő lelkipásztoraink a Budapest-Szabadság téri Református Egyházközségben már a konfirmációs órákon is rendszeresen hangosan olvastatták velünk Isten írott igéjét. Bár a konfirmációs ünnep alkalmával is kaptunk Bibliát ajándékba, lelkészeink nagyon bölcsen már a felkészítés legelején is adtak nekünk egy-egy Bibliát, hogy otthon is olvassuk, és hozzuk magunkkal a konfirmációs órákra. Ekkortól vált élménnyé a Szentírás olvasása, egyre gyakrabban vettem elő otthon is. Gimnazista koromban örömmel és aktívan jártam ifjúsági bibliaórára, és ekkor alakult ki az a szokásom, hogy arra is elkezdtem figyelni, hogy egy-egy bibliai vers milyen hangsúlyt, fő üzenetet hordoz, és különböző színekkel megjelöltem a Bibliámban például a vigasztaló szavakat, ígéreteket, intéseket. Gimnáziumi éveim idejére esik a megtérésem, amikortól tudatosan kerestem Isten akaratát, hogy kegyelméért hálából neki tetsző életet igyekezhessek élni. Ekkortól alakult ki bennem az a vágy, hogy a személyes életemre szóló üzenetként is megértsem az írott igét, melyben minden „példaképpen történt" - és ahogy Pál apostol ezt a gondolatot folytatta: és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk" (1Kor 10,11). A zsoltárokat különösen is megszerettem, és a saját imádságaimként mondtam el. Erre az időre esett az elhívásélményem is, amikor megértettem, hogy Isten a lelkipásztori szolgálatra hív el. így a gimnázium utolsó két évében már azzal a céllal is olvastam a Szentírást, hogy minél több részletet megjegyezhessek belőle. Teológus koromban megadatott az az élmény, hogy a Szentírás egy-egy részletét tanáraim segítségével eredeti nyelven kezdhettük el olvasni. Emlékszem, hogy