Képes Kálvin Kalendárium 2022 [antikvár]

Közösség a Bibliában „Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az 6 Fiával, Jézus Krisztussal." Ez a János első levelének nyitányából (1,1-4) vett mondat a Szentírás közösségről szóló tanításának gyönyörű megkoronázása. 1, A „közösség" kifejezés a Bibliában kettős irányultságú. Egyrészt utal az ember és ember közötti sokrétű, horizontális kapcsolatokra, másrészt - és ez a bibliai értelem fontos eleme - jelöli az Isten és ember közötti vertikális kapcsolatrendszert. Teremtő Istenünk még az „ős-kezdetben" elhatározta, hogy lehajol hozzánk, embergyermekeihez. Ez a velünk való közössége tehát már a teremtés hajnalán elkezdődött (1MÓZ 1,27), és az új teremtésben (Jel 21,3) lesz majd teljessé. Ebben a távlatos gondolkodásban segít minket az apostoli szó. Persze, a levél írója számára ez a „kezdet" elsősorban Jézus Krisztus testté lételét, sőt, feltámadását jelöli. Erre utal a levél első sora: „ami kezdettől fogva volt, amit láttunk , kezünkkel is megtapintottunk" (1,1). Jézus Krisztusban, az „élet Igéjében", mintegy transzformált alakban, „láthatóvá", „tapinthatóvá" lett az az „ős-kezdet", amelyről János evangéliumának a nyitánya is bizonyságot tesz. Jézus Krisztusban az „élet Igéje", vagyis az örök élet jelent meg. Isten nem akart egyedül maradni a maga kozmikus magányában, ha- nem közösséget ajánlott fel nekünk. Ez az örök élet nem annyira az idői korlátok nélküli létet jelenti, hanem a másfajta élet minőségét, mert az eljövendő új világkorszakból táplálkozik. Ezen a ponton vesz Jézus Krisztusban, az „élet Igéjében" fordulatot az üdvösség története. Az Ószövetség kegyes embere soha nem merte volna „közösségnek" nevezni az Istennel való bensőséges kapcsolatát. Ösztönös teológiai érzéke folytán visszafogottabb fogalmakkal írta körül azt, amit áldozatbemutatáskor vagy az élet nagy eseményeiben Urával szemben érzett. A „szövetség" kifejezés erősen jogi töltésű, a szent sátor jellemző megnevezése pedig: a „találkozás" (Károli: a „gyülekezés") sátra, ahol az LJr találkozni kíván népével. Jézus Krisztus azzal, hogy életét adta váltságul „sokakért" (Mt 20,28), magasabb szintű „találkozást", azaz közösséget teremtett Isten és ember között. Istenünk pedig az „örök szövetség vére által" (Zsid 13,20) kihozta a halálból a „lét Pásztorát", Jézus Krisztust, hogy nekünk örök életünk legyen, azaz közösségben lehessünk Ővele. 2. A levél írója ezt a közösséget a Krisztusról szóló bizonyságtétellel kapcsolja egybe. A közöttünk megjelenő élet Igéje bizonyságtételre sarkall, a keresztyén üzenet pedig közösséget teremt. Ez a levélnyitány másik fontos üzenete: „amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk" (1,3). Textusunk tehát nem közösségre 40