Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2002 [antikvár]

Benyik György katolikus teológiai professzor Qohelet Ha a Mindenható és az ő kiválasztottja csak ezt az egyetlen könyvet hagyta volna ránk a Tórán kívül, akkor is igen hálásak lehetnénk neki, mert a zsidó szellemnek igen kiváló alkotásával állunk szemben, amelyet, hajói tudom a Szukkót ünnepén szoktak felolvasni a zsidó hitközségek tagjai számára. 1 A prédikátor szerzője a hagyományos nézet szerint Salamon volt, aki i^ú korában a Sír Hasirim- et vagyis az Énekek énekét, férfi korában a Példabeszédeket írta, öreg korának lelki naplója pedig a Prédikátor könyve lett. Mielőtt még rátérnék ennek a nézetnek a megvizsgálására, szeretném elhelyezni, ezt a Megillot-ot, vagyis a tekercset, a különböző keleti műfajok között. Úgy gondolom, hogy elsősorban a Bölcsesség! irodalom a "hokma" kérdésével foglalkozó Írások között lenne a helye, mely nem kizárólag a Szentírás körében müveit műfaj volt, hanem általánosan ismert és kedvelt irodalom az egész ókori közel keleten. Emiatt akadnak jó néhányan, akik ezt a müvet kapcsolatban hozzák a mezopotámiai, az egyiptomi, vagy a görög bölcsességi irodalommal, de ezzel nem kerülhetjük meg azt a kötelességünket, hogy el helyezzük ezt a tekercset a bibliai bölcsességi irodalmon kebelében is. Bölcsességi irodalom Ha csak a párhuzamos irodalommal vetjük össze, számos eltérést találunk a Qohelet szemléletmódja és a rokon műfajban írt más nemzetek bölcsességi könyvei között. 1. A Préd 9,7-es szokás a mezopotámiai Gilgames eposszal2 kapcsolatba hozni, vagy a Párbeszéd az emberi nyomorúságról c. könyvvel.3 Mindezekkel szemben megjegyezzük, hogy a prédikátor hisz Istenben és nem kételkedik benne, de hite összeütközik a valósággal. Nem vezethető tehát le igazán ebből az irodalomból. 2. Az egyiptomi bölcsességi irodalomban sem találunk igazi párhuzamot. Az "Ipuver panaszai",4 vagy a "Hárfák éneke",5 inkább a társadalmi bűnök felpanaszolásából áll, melynek a megoldását szerzőjük az igazságos uralkodótól reméli. Itt a balga és bölcs azonos végének felpanaszolása egészen más dimenzióba helyezi az igazságtalanság miatt érzett emberi fájdalmat. 3. A görög klasszikusokkal is kapcsolatban szokták hozni ezt a könyvet, elsősorban Hérodotosz, illetve a Mergai Theognisz (Kr.e. 5.sz) 6 írásaival. Az utóbbi egy száműzött bölcs volt, aki mindenkit támadott az isteneket és az embereket egyaránt. A Prédikátor viszont inkább tanítani akar, mint valakit megtámadni. 4. A bibliai bölcsességi irodalmon belül is igen előkelő helyzet foglal el. A Példabeszédek c. írás. Műfajilag azonban töredezett, láthatóan több gyűjtemény összegzése. A Bölcsesség könyve is több szerzőt jelöl meg forrásának, Jób könyve pedig fájdalmas, keserű írása egy ártatlan igaznak, aki látszólag szenvedéséről vitázik Eldáddal, Bildáddal, Elifázzal és Cófárral, hogy mindegyiket megszégyenítse Isten beszédeivel, bizonyítván, hogy "szavukból hiányzik az értelem". Inkább azon fáradoz-