Kincses kalendárium 2023 [antikvár]

Kedves Olvasóink! Összeér ég és föld. Háború és béke. Könnyek és mosolyok. Aszály és árvíz. Ördög és angyal. Halál és élet. Egybefolyt minden. Már nem tudjuk, mikor van szerda, hova lett a hétfő, van-e élet, van-e halál, vagyunk-e még egyáltalán. Forog-e alattunk még a Föld? Európa-e ez még? Emberek vagyunk-e még? Félünk a hidegtől. Nem bírjuk a hőséget. Lesz-e pénzűnk gázszámlára, félpénzünk a vásárra? Félünk mindentől. Hogy becsap egy bomba, elárverezik az otthonunkat, nem lesz benzin az autóba, nem jut ebéd az óvodába, nem lesz földrajztanár az ötödikben. Nem lesz patikus a gyógyszertárban, de minek is, ha nincs orvos, aki receptet ír. A mentő nem ér időben az infarktushoz, mert nincs a kocsiban benzin, a biciklis orvos pedig nem tud hordágyat szállítani. De mindegy is, mert nincs hova vinni. Soha nem látott aszály van. Csatahajók merednek az ég felé a víz nélküli Duna medréből. A napraforgóban nem érett meg a mag, a búza nem nőtt elég nagyra. Csoffadt a kukorica, nincsenek szemek a töpönye csőben. Maguktól, a hőségtől gyulladnak ki az erdők, a természetvédelmi területek, a lángok átcsapnak lakóházakra. A tűzoltók el sem indulnak. Spórolniuk kell. Benzinnel és vízzel. Ég az egész világ. Talán ez már a tisztítótűz. Talán a világ vége. Mi állunk a sor végén. Velünk nem kell spórolni. Bennünket nem vesz számba senki. Mi sokan vagyunk. Talán túl sokan. Minket lehet pazarolni. Mi magunkat pazaroljuk, s állunk be önként a sorba. Annyit hagytunk magunknak, amennyiből emlékkönyvet írhatunk. Például egy Kincses Kalendáriumot, csöppnyi békét, ha van még, boldogságot, amilyen jut ma még, emberléptékű, lassan elfogyó életeket rajzolva a világvége első fölvonásába. Remélve, hogy a naplót valaki megtalálja. Legalább egy valaki. Egy dinoszaurusz, egy kiolvasztott mamut, egy eltévedt vámpír, egy husky. Egy vízcsöpp, egy napsugár, egy emberi DNS. Hátha el lehet mesélni valakinek, mitől fosztottuk meg magunkat, őket, a világot, mindannyiunkat. Mitől is? Egy gumimatracos balatoni ugrabugrától, egy piaci, forró lángostól, egy vonatablakba csapódó mozdonyfiisttöl, egy sógyurmába öntött kislánykéztől, egy óvodai anyák napjától, egy rokonoktól zsúfolt családi fotótól - a háttérben karácsonyfa -, egy csillagok alatt elcsattanó szerelmes csóktól, az erdő mentén egy folyóparttól, ahol a víz ki-kiloccsan a kavicsokra, a napfényben szivárványt rajzol. Utolsó pillantásunk rögzítette a végső emlékképet: pancsoló, lubickoló gyereklábak fröcskölődnek. Mi a dátum azon az évkönyvön? Jakubovits Anna Kincses Kalendárium a 2023-as esztendőre