Logisztikai Évkönyv 2001 [antikvár]

TANULMANYOK Prof. Dr. Benkő János - Prof. Dr. Husti István A mezőgazdasági logisztika sajátos feladatai: a növénytermelési ráfordítások racionális tervezése és nyomon követése 1. Bevezetés A növénytermesztés mindig a magyar mezőgazdaság meghatározó ágazata volt. A helyzet - lényegét tekintve - nem változott az elmúlt évek átalakulásai következtében sem. A növénytermelés jelentőségének alapja az, hogy hazánkban szinte egyedülállóan nagy hányadot képvisel a szántóterületnek az összes területhez viszonyított aránya. Amikor a magyar mezőgazdaság stratégiai tartalékairól beszélünk, erről a tényről nem feledkezhetünk meg. Az 1990-es évtized végére hazánk területéből mintegy 6,2 millió hektárt tett ki a mezőgazdaságilag műveit terület. Ennek több, mint 75 %-a a növénytermelés által használt szántóterület. A mezőgazdálkodás egészének sikere nagyban függ attól, hogy mennyire sikeres a növénytermelés. A sikeresség nemcsak az előállított szántóföldi termékek mennyiségével, netán a termésátlagok nagyságával mérhető. A versenyképesség szempontjából döntő jelentőségűek a gazdaságossági jellemzők, mindenek előtt az ágazati jövedelmezőség és az azt alapvetően befolyásoló önköltség. A növénytermelés önköltségeinek alakulásában tradicionálisan meghatározó szerepe van a különféle ráfordításoknak. Belátható, hogy vetőmagvak, műtrágyák, növényvédőszerek és egyéb élő- és holtmunka-ráfordítások nélkül a piacképes növényi termékek előállítása elképzelhetetlen. Mindebből pedig az következik, hogy a növénytermelési ráfordítások mennyiségi és minőségi jellemzői alapvetően érintik a végtermék önköltségét, annak piaci versenyképességét. A termelési költségek alakulását a mezőgazdaság által felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök ára és a ráfordítások volumene határozza meg. A ráfordításokkal való racionális gazdálkodást az ún. „agrárolló" mindenkori állapota is befolyásolja. A mezőgazdasági termelők számára általában előnytelen az agrárolló nyílása, azaz az a közgazdasági folyamat, melynek keretében a mezőgazdasági termékek árszínvonal-emelkedése elmarad az előállításukhoz felhasznált ráfordítások árszínvonalának növekedésétől. A legutóbbi időkig hazánkban a különböző időhorizontokon eltérően ugyan, de az agrárolló nyílása volt megfigyelhető. Megfigyeléseink szerint a szántóföldi növénytermelésben az anyagjellegű ráfordítások a meghatározóak, gyakran elérik az összes költség 75 %-át. Ha ehhez hozzátesszük a hozamok alakulásának és ingadozásának jellemzőit, megerősíthető az az általános nézet, miszerint a mezőgazdasági termelők elemi érdeke, hogy fokozott figyelmet fordítsanak a rendelkezésükre álló erőforrások optimális felhasználására, az évről-évre növekvő termelési költségek és a várható termelési eredmények összhangjának megteremtésére. LOGISZTIKAI ÉVKÖNYV 2001 11