Magyar naptár 1970. [antikvár]

Vig esztendők küszöbén "Balsors, akif régen tép Hozz rá vig esztendőt" KÖLCSEY: HIMNUSZ Ismét bekopogtatunk — ki tudja hányad-!ára: már magunk sem vagyunk biztosak, hogy 45-öd, vagy 4ó-odjára adjuk ki naptárunkat — hűséges olvasótáborunk ajtaján, hogy átadjuk nekik a legszebbet, a legjobbat, amit immár bizony megfogyatkozott erővel, de továbbra is fiatalos lelkesedéssel s ügyünk igazába vetett rendületlen hittel képesek voltunk összeállitani. Az idei naptárunkat szülőhazánk a náci rabiga és a magyar földesúri -nagyipari komplexum uralma alól való felszabadulásának, tehát a magyar nép IGAZI honfoglalásának 25. évfordulója jegyében és annak tiszteletére adjuk ki. Ez alkalmat ad nekünk arra, hogy naptárunkban az év kiemelkedő és jellegzetes fejleményeinek összefoglaló ismertetése és más érdekes cikkek mellett a szokottnál részletesebb és drámaibb módon mutassuk be olvasóinknak és általában minden más érdeklődő amerikai-magyar testvérünknek azt a minden magyar szivet, lelket örvendeztető fejlődést, amelyet a magyar nép a képességeinek minden lehetőséget megadó uj politikai, gazdasági és társadalmi keretekben felmutathat. Ünnepi esztendő ez minden haladó szellemű embernek a világon és kétszeresen ünnep minden magyarnak. A költő halhatatlan fohásza, amely minden magyar ajkon számtalanszor visszhangzott el, hogy: "Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel" és hogy "hozz rá vig esztendőt". Immár a megvalósulás stádiumába jutott. A magyar nép már tuljutott a vig esztendők küszöbén. De még csak a küszöbén. Boldogulásuk számos feltétele, elsősorban az érvényesülés lé- hetősége, megvalósult; az élet szebbé, jobbá vált szülőhazánkban a nemzet minden fia száméra. De az ég nem felhőtlen. Szerte a világon még roppant hatalommal rendelkeznek azok a körök, melyeknek nem tetszik az a haladás és fejlődés, amelyet a magyar nép és más, szocialista berendezésű államok felmutatnak és melyek mindenek fölött meg akarják akadályozni azt, hogy más népek kövessék ezt a példát és a nyomorból, elesettség-ből, gyarmati, félgyarmati kiszolgáltatottságból a fejlődés, a függetlenség, a szocializmus útjára lépjenek. A vietnami borzalmas népirtó háború a legszörnyűbb, de egyben a legkézzelfoghatóbb példája annak, mire képes a telhetetlen tőkés rendszer a haszon hajszolása és befolyása biztosítása érdekében. Igazi, teljes ünnep csak akkor lesz a világon, gondmentes vig esztendők akkor fognak megvalósulni, amikor az amerikai nép véget vet a vietnami bűnös háborúnak és amikor a világ minden népének összefogása lehetetlenné fogja tenni az emberiség elleni ily, vagy ehhez hasonló bűn elkövetését. E fenntartás hangoztatásával mi magyarok mégis ünneplünk. E naptárunk a mi ünneplésünk kézzelfogható kifejezése, amelyet József Attila feledhetetlen szavaival adunk át olva* sóinknak: "Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat, gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre." Hisszük, hogy "igaz lelkűnket", a dolgozó népek igaz ügyének szolgálatában, olvasótáborunkkal egyetemben gondosan megőriztük ugy az idei ünnepekre, mint az elkövetkezőkre, amelyek, hisszük, útban vannak a világ minden dolgozója számára. Deák Zoltán