Magyar nyelvjárások XLVII. [antikvár]

1.Poliszémia és kontextus. A poliszémia hagyományos és közismert nyelvészeti terminus: mindnyájan tudjuk, hogy vannak poliszém, azaz több jelentésű szavak, pl. az alanyi szó „mást jelent" az alanyi költő, az alanyi jog és az alanyi mellékmondat kifejezésben. A többjelentésűség természetesen a szónál nagyobb nyelvi egységek esetében is megfigyelhető: beszélhetünk tehát a kifejezések és szerkezetek poliszémiájáról is, vö. például a Jó, hogy... fordulat eltérő jelentéseit az alábbi két mondatban: (1) Jó, hogy nincs pénze, de legalább szereti a mi Mariskánkat. ~ 'bár' (2) Jó, hogy nincs pénze, mert úgyis egyből elkártyázná. ~ 'szerencsére' Más példa: a mai beszélők számára az {X létére Y}-féle szerkezet tipikusan megengedő jelentésű, vö. pl. Anita nő létére törkölyt iszik (~ Anita annak ellenére, hogy nő, törkölyt iszik). A szerkezet poliszém, mivel van magyarázó értelmű használata is, főként hipotetikus mondatokban: Focista létére tudhatná, hogy egy csapatban védők is kellenek. A régebbi magyar irodalmi szövegekben a két használati mód aránya kiegyenlített: Eötvös József vagy Mikszáth Kálmán számára a magyarázó jelentés nem hipotetikus mondatokban is gyakori, vö. pl. Ő maga nemigen emlegeti Óperencián-túli útját, hanem a tiszteletes úr, ki igaz lutheránus létére külső országba, világhírű burkus népek között szedte föl a tömérdek igét s bölcsességet... (Mikszáth: Lapaj, a híres dudás). A poliszémia szakirodalmát kritikailag összefoglaló elemzések száma több tucatnyi: ezek számát felesleges lenne most tovább szaporítani. Az alábbi dolgozatban a poliszémiának csak egyetlen aspektusával, a jelentéskiterjesztés kérdésével foglalkozom, vagyis azzal a problémával, amelyet az eddigi publikációk alig érintenek.