Magyarok Vasárnapja évkönyv 1996 [antikvár]

Újhon-foglalásunk ezeregyszázadik, a történelem eddig legnagyobb önkénye elleni forradalmunk negyvenedik évfordulóján magyar és keresztény írók szólnak ismét a tabuk, a ködösítések, a hazudozások: az elárultatások idejéből. Mert ez a két évforduló választóvonal kell legyen arra, hogy az őszinte, a fennkölt, a független: a magyar írás újból visszanyerje súlyát Magyarhonban és a világon mindenütt - tabuk, ködösítések, hazudozások ellen hatalmasodjon, és legyen azzá, amire hatezer évvel ezelőtt küldetés kötelezte, vezette hat évezreden keresztül. A hetedik, a csodálatos, a tiszta: a Teremtőnek szentelt évezred küszöbén fogadjuk ismét, hogy félreállítva, elhallgattatva, kigúnyolva: jutalmazottlanul is írunk, mert születtünk erre a feladatra, a predesztináció váteszével a szívünkben máshogy nem tehetünk, nem érdemes tennünk - árulókhoz nem csatlakozunk. Az emberiség háborog: a tökéletesség visszarendeződése határainkon és sejtjeinkben. A nagy, az ördögi kísérlet: a népeket egy-arcúvá formálni akaró egy kéz, egy rend politika végnapjai közelednek - a kétszázhuszadik évébe lépő és újból fellángoló amerikai forradalom valóságos szabadságot ígér minden népnek ezen a földgolyón. Nemzetek és nem világhatalom, választottak és nem kiválasztottak koronáztatása következik, a sokarcúság együtt dolgozó és világot újjáformáló akarata legyőzhetetlen. Legyünk büszkék arra, hogy kitartottunk, legyünk büszkék arra, hogy ellentmondtunk, legyünk büszkék arra, hogy meghaltunk ezért az ügyért, mert a FELTÁMADÁS gyermekeinkben, a PARADICSOM bérceink között - Isten pedig GLÓRIÁT fon fényküllőiből a bátrak fejére: akik vagyunk.