NAP Évkönyv 1998 [antikvár]

Az 1997-es Évkönyv elkészítésének nehézségei, a vállalt határidő többszöri halasztása próbára tették emberi tartásomat. A könyv előszavában érzéseimet fogalmaztam meg, mintegy az "utókor" számára. Számomra az a tanulság, - amit más esetekben már számtalanszor írtam, mondtam hogy "senkit nem érdekelnek a nehézségek, csak a produktum!" Ez bizonnyal így van egy "szerződéses" vagy "alkalmazotti" viszony esetében, de egy baráti, testvéri közösségben semmi esetre sem lehet így! Mivel az itt közölt írók, költők, gondolataikat papírra vetők, betűket szeretők önzetlen segítőim hosszú évek óta, nem is szaporítom tovább a szót, mivel most "csak a magam erejére támaszkodva" adom ki az Évkönyvet. A sokszorosítás költségeit magamra vállalva a "produktummal" jelentkezve kérem a baráti hozzájárulásokat. Most először, terveimnek megfelelően, karácsony előtt ajánlom fel a szerzőknek kedvezményes, "önköltségi" áron a könyvet. S ha minden szerző csak néhány darabot rendel, már "apró forintjainkat egy kalapba téve, közös erővel" támogatjuk az életbenmaradást! Tudom, hogy az évkönyv sorozat nem hagyható abba, hiszen a "neve" kötelez... A könyv áráról néhány szót: Nem érdem, nem sajnál tatás, nem önsanyargatás, hogy támogató, hirdető, mecénás hiányában annyi, amennyi. A szerzők nem kéritek honoráriumot, mint ahogy a könyv készítője, kiadója sem haszonszerzés céljából vállalkozik a megjelentetésre. A tisztánlátás végett, ha lenne hirdető, ha rengeteg pályázatunk közül valamelyiken érdemesnek találtatnánk a támogatásra, lehetne akár jelképesen "egy forint" is! Más pénzéből lehet "olcsón" kiadni könyvet! Ám az "önerő" drága portéka. Csak néhány apróság: papír, festék, sokszorosítás gépköltsége, köttetés. S nem is ez a legnagyobb tétel, hanem a terjesztés. Ha a "bizományosi értékesítést" választom, 40-45%-ot kérnek az árusok a könyv árából. Tehát egy 800 forint eladási árú könyvből 300-350 forintot levon az eladó. így marad a kiadónak pontosan az önköltség a párszáz példányszámú kiadvány esetében.