Néprajzi értesítő L. [antikvár]

Jankó János a néprajztudósA múlt; a hagyományok feltárása és megismerése nem azt a célt szolgálja, hogy csupán néhány kutató kíváncsi kedvtelését elégítse ki, hanem jelenünk megértéséhez és jövó'nk formálásához tanulságul szolgál mindnyájunknak. A tudomány történetének kutatása és fölvázolása is hozzájárul az imént említett cél eléréséhez. De hiszen a néprajz még olyan fiatal, hogy szinte előttünk áll a múltja, mit vizsgáljuk ? Ráérnek erre majd az utánunk következő' generációk - lehetne felvetni, azonban az ellenvetésnek csak abban lenne igaza, hogy tudományunk valóban fiatal. Múltjának eseményeit és mozgató rugóit a bennünket követő generációk is keresni fogják, nem kaphatunk azonban ez alól felmentést mi sem. De hiszen amikor egy-egy téma feldolgozásakor minden ismeretanyagot igyekszünk feltárni és köteles kritikával vizsgálgatunk minden adatot, elődeink eredményeit bizonyító eljárásait, egyúttal tudományunk történetének megismerésére is több-kevesebb lépést teszünk. A tudományos kutatás tehát elválaszthatatlan saját tudományága múltjának minél alaposabb megismerésétől. Jankó János munkásságával, eredményeivel és jelentőségével sem foglalkozhatunk másképp, csak úgy, ha vizsgálódásunkat összekapcsoljuk tudományunk múltjának a vizsgálatával.Jankó néprajzi munkásságának kezdetén a magyar néprajz már túl volt az első szárnycsapásokon. (Nem vesszük számításba ezúttal azokat a klasszikusokat, akiknek a munkái állandóan használt forrásaink ugyan, azonban inkább a magyar néprajz előkészítői, előfutárai voltak.) Intézményei is voltak már, hiszen 1872-ben hivatalosan is megszerveződöti; a Néprajzi Múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya), 1889-ben megalakult a Magyar Néprajzi Társaság, a következő évben pedig elhagyta a sajtót az Ethnographia első száma. A néprajz művelői között olyan neveket látunk, mint Katona Lajos, Heeman Ottó, Htjnfalvy Pál, Kálmány Lajos, Vikár Béla, Hebmann Antal. Ezzel a rövid névsorral azonban a teljesség látszatára sem törekedtünk. Kiegészíthető lenne a rokon tudományszakok művelőivel is, hiszen közülük nem egy volt jeles munkása a néprajznak is. Munkácsi BERNÁTot pl. nemcsak azért említhetnők, mert dolgozatainak jó részét az Ethnographiában publikálta, hanem tematikai, tartalmi okokból is. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy tudományunk művelői már abban a kezdeti szakaszban milyen gonddal keresték a néprajz igazi céljait s már akkor sem érték be a megfigyelt tények, jelenségek puszta rögzítésével. Mind Hunealvy, mind pedig Katona a magyar néprajz első nagy elméleti munkásai közé is sorolható. Hunfalvy a Magyar Néprajzi Társaság célját a következőképpen fogalmazta meg: ,,a magyar állam és a történelmi Magyarország mai és egykori népeinek eredete, fejlődése, állapota, ethnikai jelleme és anthropologiai mivolta, a néplélek és népélet nyilatkozatai,