Néprajzi értesítő LXXXVIII/2006 [antikvár]

SZULOVSZKY JÁNOSKiaknázatlan források és lehetőségek a kézművesiparok kutatásában'1. Amikor értesültem arról a nagy megtiszteltetésről, hogy a Népi Hagyományokért Alapítvány Kuratóriuma A magyar kézművesipar története című kötetért Bátky Zsigmond-díjban részesít, végiggondoltam, hogyan is kapcsolódom Bátky életművéhez. Az említett könyvben a kézművesipar iránü tudományos érdeklődés kibontakozásáról szólva természetesen kitértem Bátkynak ez irányú munkásságára is, kiemelve az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére című úttörő művét, s a Magyarság néprajzában az általa írt Mesterkedés fejezetet (Szulovszky, szerk. 2005. 17, 23). Ezen túlmenően azonban hozzáköt egy másik, sokkal személyesebb szál is. Azok közé az utolsó hallgatók közé tartozom, akik Gunda Béla tanítványának tarthatják magukat, annak a Gunda Bélának, aki Bátky Zsigmondra - a magyar néprajz egyik legszélesebb látókörű, sokoldalú tudós egyéniségére - a mesterekánt tekintett. Mint ismeretes, értékes kismonográfiát is szentelt élete és munkássága bemutatásának (Gunda 1978). így tehát Bátky-tanítvány tanítványaként vehettem át e rangos díjat a mai napon (1. kép). Március 5. ezentúl már nemcsak a kislányom születésnapjaként lesz emlékezetes, hanem e szakmai elismerés miatt is.2. Mielőtt a tulajdonképpeni előadásomra rátérnék, indokolt egy-egy pillantást vetni a kézmű-vesipar-történeti kutatások fontosabb mérföldköveire.2.1. Mindenekelőtt röviden két nagyszerű tudósról kell megemlékeznem, akiknek az anyagi kultúra s ezen belül többek között a kézművesség kutatása terén is sokat köszönhetünk, ám munkásságuknak ez a része még nincs benne igazán a szakmai köztudatban sem. Az egyik Ipo-Lyi Arnold. Őt nemcsak mint a Magyar Mythologia és számos úttörő jellegű régészeti és művészettörténeti munka szerzőjét illeti elismerés, hanem mint a tárgyi világ - köztük az addig jószerével figyelemre sem méltatott tárgyi néprajzi emlékek - első felfedezőjeként is (Szulovszky 1999). Ráadásul az ő látását nem ejtette rabul a felszín, nem rekedt meg a tetszetősség" vagy érdekesség" szintjén: a kevésbé díszes használati tárgyakban is észrevette az életmódot dokumentáló történeti kútfő értékét. Az ő hatására lett az addigi természetbúvár Rómer Flőris a történeti múlt elkötelezett kutatója. Még ha az érdeklődése eleinte elsősorban az ősrégészeti vonatkozásokra irányult is, de Rómer figyelme kiterjedt azért a későbbi századokra, a kézművességre, sőt a népi fazekasságra is. Agyagműveink helyes elnevezéséhez című írásából egyértelműen kiderül, hogy ismeri a recens néprajzi anyagot, s tisztában van a fazekasság termékeinek ás terminológiájának területi különbségeivel is (Rómer 1870b). így tehát amikor 1872-ben Xántusszal együtt megbízták, hogy a bécsi világkiállításra gyűjtsék össze a magyarországi háziipari anyagot, már nem volt idegen ez a feladat Rómer számára. Sajnálatos, hogy a Magyar néprajzi lexikon még egy szócikkre sem méltatta, holott munkássága megérdemelné, hogy a néprajztudomány jobban számon tartsa, sajátjának érezze.Törtánászkörökben sem tartják igazán számon, hogy Rómer Flóris már az 1870-es évek derekán szorgalmazta a cáhemlákek szisztematikus feldolgozását. Miután 1877-ben az egyik céhtörténeti tanulmánya (Rómer 1877a) igen kedvező tudományos visszhangot keltett, ez arra ösztökélte, hogy egy javaslattal forduljon a Magyar Történelmi Társulat választmányához:Felbátorítva azon buzdító helyeslés által, mellyel a múlt ülésben a Magyar ötvösség történetéhez, közlöttadalékomat a tekintetes választmány fogadni szíveske- _dett, de még inkább meggyőződvén szakbarátim fölszólítása által arról, hogy az általam említett Czéhszabá-no ,-( - - , ,, , , V ciio^aud mond-díj atadasa alkalmából a Néprajzi Mú-lyok gyujtesevel es kiadasaval a magyar tortenelem- ^eumban elhangzott elo'adás szerkesztett vál-irasnak uj meg uj forrásokat nyithatnánk, komoly meg- tozata.