Néprajzi értesítő XCI/2009 [antikvár]

LACKNER MÓNIKATárgyaink és a történeti érték^A történelemnek nincs archetipikus formája rendezetlen, összefüggéstelen, a történész pedig impresszionista"^(Herbert Read)Kiállítás és történeti stílus: tárgyak és kutatás2008 a reneszánsz éve volt Magyarországon. 2007-ben, amikor az országos programot meghirdették, nem volt magától értetődő, hogy ehhez a rendezvénysorozathoz a Néprajzi Múzeum is kiállítással kapcsolódjon. Már kérdés volt, hogy az a tudománytörténeti hagyomány, mely stílusrétegei alapján a magyar népművészetet a magyar reneszánsszal összeköti, kiindulópontja és rendezőelve lehet-e egy kiállításnak. Ha a stílustörténet a kiállítás rendezőelve, a legfontosabb kérdés és dilemma úgy artikulálódik: mi az a történetiség, mely a tárgyak sajátja, hányfajta történeti réteg van bennük, és melyik a döntő? 18-19. századi tárgyak, például egy 1776-ban készült fémveretes bőrláda, kolozsvári polgárcsalád hagyatékából, tárgyalható-e díszítésének stílusa okán reneszánsz emlékként?^A néprajzi érdeklődés és tárgygyűjtés sajátosan összefonódik a 19. század történetszemléletével, történeti érdeklődésével. Múzeumok sora alakult, és hirtelen történetisége okán minden régi tárgy múzeumba kívánkozott." A történelem értékként lépett elő. Történelminek nevezünk mindent, ami valamikor volt, de ma már nincs; legmodernebb fogalmaink szerint hozzátársítjuk még azt a szemléletet is, hogy ami egyszer volt, sohasem ismétlődhet meg, s minden, ami egyszer már létezett, egy fejlődési lánc pótolhatatlan és kicserélhetetlen szeme, avagy másképp: minden következő függvénye az őt megelőzőnek, s nem következhetett volna úgy, hogy valójában bekövetkezett, ha nem előzte volna meg ama korábbi láncszem." (Riegl 1998a. 8.) Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a 19. században a néprajzi tárgyak és így a népművészeti tárgyak is (egész pontosan a később néprajziként, népművészetiként artikulált tárgyak) gyakran nem saját történetiségük kapcsán kerültek előtérbe, hanem sajátos, latens történeti értékeik miatt. A stílus, a motívum történeti mélysége, a régészeti párhuzam és a történeti előkép felülírta a tárgy tényleges történetiségét. Ez a gondolat a gyűjtés kezdetétől jelen van. A Néprajzi Múzeum születésének évében fogalmazta meg Falke és tette az 1873-as bécsi világkiállítás hivatalos programjai közé a nemzeti háziipar programját:Ezen tárgyak nem csupán néprajzi szempontból érdekesek, egyik vagy másik nép sajátos karakterisztikus termékeként, hanem azért is, mert régebbi, néha egészen ősi művészi motívumokat fedezhetünk fel rajtuk, amelyek régen letűnt művészeti korokból, stílusokból származnak, és éppen ezért jelentősek történeti szempontból is, mert nagymértékben megőrizték az eredeti és egészséges formákat, olyan örökölt, a modern művészetben már elfelejtett, a gyakorlatból kikopott technikai megoldásokat, gazdag és színes orna-mentumkincset, amely pontosságával, egyszerűségével és szokatlanságával magához vonzza a szemet. Minden tárgy a motívumok, művészeti alapelvek és tudás forrása, amelyik kiegészíti, élettel telíti, felfrissíti a modern ízlést és termékeit." Ugyanezt az elgondolást hangoztatta Ipolyi Arnold is, és vonatkoztatta azt a magyar ipartörténet tárgyi emlékeire, amikor a Magyar Történeti Társulat 1877-es pozsonyi vándorgyűlésének elnö-1A 2009. március 5-én, a Bátky-díj átadásakor elhangzott előadás átdolgozott változata.2Herbert Read idézetét mottóként alkalmazta Hoffmann 1987. 20.3Utalva Balogh Jolán cikkére (Balogh 1957), aki stílustörténeti hasonlóságok miatt az akkor még magántulajdonban lévő, azóta az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe kerülő 1776-os datálású, fémveretes bőrládát reneszánsz emlékként tárgyalta. Kovács Petronella kutatásai során a tárgy számos, 18. századi párhuzamát feltárta.4Ennek a sajátos történeti érdeklődésnek tükre volt a néhány évvel ezelőtt Múzsák kertje címmel a magyar múzeumok születéséről rendezett kiállítás {Múzsák kertje. A magyarmúzeumok születése. Budapest, 2002).5[Jákob Falke:] A nemzeti házi-ipar. Speciális program a 21. program számára. Világkiállítási Közlöny, 1872.