Néprajzi értesítő XCII/2010 [antikvár]

TÖTS2EGI TEKLA Mentalitások, életstratégiák, magatartásformák a mérai női ruhatárak tükrében^ 5 .} A néprajzi szakirodalomban kalotaszegi, nádas menti településként számon tartott Méra közepes lélekszámú, vallásilag, etnikailag heterogén település, református magyar többséggel. A 20. század közepéig, majd az 1989-es változásokat követően az európai uniós csatlakozást előkészítő időszakig lakói főként gazdálkodók, legfontosabb jövedelemforrásuk a Kolozsváron értékesített bivalytej, illetve az ebből készült termékek. A közbeeső időszakban, az 1962-es kollektivizálást követően az aktív korú férfiak többsége Kolozsvár ipari létesítményeiben vállalt munkát. A rendszeres, állandó jövedelem mellett otthon - bár más keretek között, mint korábban - többnyire továbbra is gazdálkodtak. A korábban is jellemző jövedelemszerző tevékenységek mellett (háziipari, illetve a későbbiekben üzleti termékekkel való kereskedés) az 1970-es évek fordulójától a fiatal nők közül is többen otthon végezhető bérmunkát vállaltak, vagy Kolozsvárt dolgoztak. A város közelségének köszönhetően a városi munkavállalás nem járt együtt lakóhely-változtatással. Az itt élők társadalmi életének színhelye, hagyományos intézményeinek élettere, a reprezentáció közege továbbra is a falu maradt, közösségük, kapcsolatrendszerük továbbra is a falun belül formálódott. A 2009-ben megjelent kötet (Tötszegi 2009a) alapjául szolgáló kutatás a 21. század elejéig különleges vitalitást mutató mérai női viselet rendszerének - állandó, illetve folyamatos változásban lévő elemeinek, önmagán túlmutató jelentéseinek, társadalmi kontextusainak - feltárását, értelmezését célozta. A kutatás helyszínének megválasztása két szempontból is szerencsésnek bizonyult. Köztudott, hogy a 20. század második felére s különösen a végére alig maradt olyan magyar közösség, ahoi a viselet működő rendszerében tanulmányozható. Az 1960-as évek közepétől a fiatalok körében ebben a közösségben is megindult a kivetkőzés. Napjainkban már csak az 1950 előtt született nők járnak állandóan viseletben, a fiatalabb generációkhoz tartozók csupán ünnepi alkalmakkor öltik fel. Az alkalomszerűen beöltözőkre ugyanazok az öltözködési szabályok vonatkoznak, mint a mindig viseletben járókra. A ruhatárak tárgybősége, a viselettel kifejezett jelentések árnyalt rendszere, a viselet megújítására, gazdagítására tett erőfeszítések folyamatossága a mérai női viselet helyi értékrendben betöltött hangsúlyos szerepét jelzi a kivetkőzési hullámok után is. A terepválasztás másik indítéka személyes jellegű. Egy helyi családba felnőttként bekerült, s ennek megfelelően irányított, számon tartott, számon kért tagjaként már a kötet alapjául szolgáló, 2003-2006-os intenzív kutatást megelőző közel húsz évet Mérában töltöttem. A „saját társadalom" részt vevő megfigyelésének mint vizsgálati módszernek - tudjuk - előnye és hátránya egyaránt van. Előnynek számít a közösség életében való állandó jelenlét, a fontosabb helyi események, kapcsola- - tok, viszonyok ismerete. A hosszú évekre nyúló személyes kapcsolat, a rokoni viszony az élet intimebb szférájába is betekintést enged, veszélye azonban, hogy számos jelenséget evidenciaként kezelünk, természetesnek látván elmegyünk mellettük. Az idegen terepen eleve adott „mars]akó"-nézőpont, a kutatói távolság megteremtése külön erőfeszítést igényel, a kutatói szubjektivitás nehezen szűrhető ki (Kapitány Á. -Kapitány G. 2002. 129). Ezeket a hátrányokat a felhasznált tárgyi, vizuális és írott források körének tágításával, illetve - akárcsak egy korábbi, 324 nő köténykészletére kiterjedő kutatásom esetében (Tötszegi 2003) - nagy mennyiségű, pontosan leírható, dokumentálható, számszerűsíthető adat rögzítésével, értelmezésévei próbáltam ellensúlyozni.^ 1 A 2010. március 5-én, a Bátky-díj átadásakor elhangzott előadás átdolgozott változata. 2 2005-ben például minden istentiszteleten részt vettem, s a résztvevőkről (érkezésükkor. az istentisztelet folyamán, illetve előtte és utána az álldogálás, beszélgetés alatt) fényképeket készítettem. Persze ez újabb kérdést vet fel: befolyásolta-e. s ha igen. milyen mértékben a fényképezés biztos tényének tudata az öltözet összeállításának, viselésének mikéntjét. Azt kell hogy mondjam, hogy nem. A megelőző és következő évben, amikor - ha nem is ugyanolyan sűrűn, de - szintén részt vettem az istentiszteleteken, azonban csak ritkán fényképeztem, hasonló gyakorlatot figyeltem meg.