Néprajzi értesítő XCV/2013 [antikvár]

SCHLEICHER VERA A Laczkó Dezső Múzeum tanulmányi raktára^ A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum tanulmányi raktára 2011 novemberében készült el, az európai unió és a magyar állam támogatásával, 99 386 459 Ft ráfordítással.' A beruházás keretében 665 négyzetméter meglévő (egyébként 2007-ben felújított) raktárterületet rendeztünk át, és 105 négyzetméternyi új épületrészt töltöttünk meg - a múzeum e telephelyén eddig ismeretlen -funkciókkal: oktatóteremmel, vendégfogadó és kiszolgálóhelyiségekkel, akadálymentes közlekedési terekkel, kutatói számítógépekkel. A több mint harmincmillió forint értékű új tárolóbútorzat segítségével közel tízezer műtárgy újrapozicionálására és nyilvántartási adataínak digitalizálására került sor. A muzeológusok, restaurátorok és gyűjteménykezelők bevonásával folyó munka a múzeum gyűjteményei közül négyet érintett: az iparművészeti és történeti gyűjteményt (textil-és militariaanyag), a képzőművészeti gyűjteményt (teljes anyag) és a néprajzi gyűjteményt (bútor-és textUanyag). Ez a projekt - már csak a mennyiségi mutatóiból következően ís - számtalan technikai, szervezési, digitalizálási és műtárgyvédelmi problémát vetett föl, amelyek tanulságait szintén érdemes lenne számba venni. Ezúttal azonban azokat a kérdéseket szeretném előtérbe helyezni, amelyek a másfél esztendei megfeszített munkavégzés - pályázatírás, építkezés, revízió, szüntelen dobozolás és cípekedés - közben talán még a múzeumi szakmai közegen belül sem kaptak elég hangsúlyt. Arról, hogy mi végre is költöttük el ezt a százmillió forintot, és hogy mit jelent az új raktár, mit jelent a „térbe írt gyűjtemény"^ a múzeum és közönsége kapcsolatára vonatkozóan, a múzeum alakváltozásairól való gondolkodás folyamatában. Érdemes mindenekelőtt szóba hozni azt a bizonytalanságot, amely múzeumunkon belül, de - elnézve az azóta gomba módra szaporodó hasonló fejlesztéseket - a szakma egészében is uralkodik a tanulmányi raktár műfaját illetően. A pályázati kiírás, amelynek alapján most már több tucat közgyűjtemény megpróbálta definiálni a maga raktározással és nyilvánossággal kapcsolatos vízióját, világosan (de nem igazán logikusan) fogalmaz: látványtárat és tanulmányi raktárat különböztet meg, leginkább a szerint, hogy az utóbbi strukturált, és oktatási funkcióval is bír. Ezzel szemben a megvalósult fejlesztések leggyakrabban a „látványraktár", ritkábban „látványtár" címen hirdetik magukat, s csak elvétve találkozunk a „tanulmányi raktár" kifejezéssel. Annak ellenére van ez így, hogy e múzeumi fejlesztések mindegyike rendelkezik valamiféle strukturáltsággal és természetesen oktató funkcióval is. Ez az állítás még azokra a nem múzeumi szférához kötődő látványtárakra is vonatkozik, amelyek nyilván e műfaj divatját meglovagolva születtek. Ilyen például az APEH vagy a boldogkó'váraljaí pálín- kaház látványraktára. - A „látványraktár" kifejezés népszerűsége érthető, hi-szen kiváló marketíngerővel bír: holdudvarában ott rejtőzik a titkos helyre való bebocsáttatás és a látványosság mint vonzerő - nem véletlen, hogy e múzeumi egységek reklámozásában a leggyakrabban használt kifejezés az élményszerűség. A közelmúltban átadott látványraktárak - de a két korai példa, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumé és az Aquincumi Múzeumé is ezt mutatja - egy közös jellemzővel bírnak: valójában raktárak részletei, válogatások. A válogatás szempontjai nagyon különbözőek, így például a műtárgyak származása, kora, restauráltságá-nak foka stb. Egyes esetekben mégis, és főleg a vegyes 1 Elhangzott 2013. március 5-én. a Néprajzi Mtizeum napján, a Bátky-díjas előadás keretében. A tanulmány rövid, on-line változata 2012 januárjában jelent meg: Tanulmányozható miizeum. Kényszerőség és kísérlet: a Laczkó Dezső Múzeum új tanulmányi raktára. Interneteim: http://www.magyarmu-zeumok.hu/muhely/561_tanulmanyozhato_ muzeum. 2 TIOP 1.2.2 pályázati konstrukció; TIOP 1.2.2-09/1-2010-003 pályázat. 3 A „térbe írás" kifejezést Frazon Zsófia használta a látványraktárakkal foglalkozó blogbejegyzésében. Interneteim: http://www. magyarmuzeumok.hu/blog/cikk/15.