Néprajzi értesítő XCVIII/2016 [antikvár]

SZÖCSNÉ GAZDA ENIKŐ Textilkultúra a 19. századi Háromszéken Muzeológiai megközelítés női inventáriumok adatai alapján A muzeológiai munka örök kérdésfeltevése, hogy mennyire ismerhető meg egy egyén vagy egy közösség tárgyi kultúrája, tárgyválasztási mechanizmusa. A kutatók mindeddig leginkább az inventáriumkutatások szemszögéből próbálták egy-egy történelmi kor tárgyegyütteseit rekonstruálni. A buktatókat többen próbálták tudatosítani: egyesek szerint a tárgyaknak csupán a mennyiségi arányait lehet jól megragadni a leltárak elemzésével, ám ez kétélű fegyver, mert hajlamos a kutató számokba merevíteni a megfigyelteket, és kihagyja az egyént mint a tárgyak mögött rejlő, azokat összegyűjtő és tudatosan manipuláló aktort az elemzésből (Bácskai 2003. 254). Mások a leltárakba kerülő tárgyak kiválasztása és a reális tárgylétszám közti eltérésekről értekeztek: míg a szegényebbek az utolsó drótdarabot is felírták, addig a gazdagok a közepes értékű tárgyakat is kihagyták. Az összes tárgyat, amellyel az ember az élete folyamán körülvette magát, lehetetlen megismerrü még a hagyatéki leltárakból is - mondták -, mert a gyermekek kiházasítása például kiszakított a megkonstruált tárgyi világból egy-egy szeletet. Tehát a kutatók hajlamosak megfeledkezni a tárgyrendszerek dinamizmusáról, és figyelmen kívül hagyják az összeírások pillanat-nyiságának tényét (Szilágyi 1995. 283, 284). A tárgyegyüttesek elemzésével azt sem lehet teljesen megragadni, hogy milyen tárgyhierarchiát éltetett a hajdani ember: melyek voltak a főszereplők, melyek a mellékszereplők, vagy éppen melyek voltak azok a tárgyak, amelyek még a statiszta erejéig sem jutottak el egy egyén életútjának rekonstruálásában. Ritkán írják össze például azt, ami a gyakorlati tárgyvizsgálatoknál könnyen követhető: hogy melyek a funkciójukat vesztett tárgyak, amelyeket ugyan még nem dobtak ki, de már csak úgy ott vannak, diszperziós mezejük már gyenge (Baudrillard 1987. 19, 20). Jellegzetes kelet-európai csapdája az inventáriumoknak az irásbe-hség visszaszorultsága: az írás még a 19. század elején is inkább az adminisztrációt szolgálta, és az egyéni íráshasználat inkább a nemesi családokban, valamint a birtokcserék feljegyzésében kapott nagyobb szerepet. A rengeteg publikált testamentum (Tárkány Szűcs 1961; Antal 1986; RÁcz 1984; Bene 1989 Németh 1987; Horváth 1997; Horváth-Dominkovits 2001; Kocsis Gy. 1993; Körösi 1985; Tüdös 2003 2006; 2008; Kujbusné Mecsei 1995 stb.), hagyatéki leltár (Benda 2006. 249-340; 2006. 388-408 Kocsis A. 1997) birtokinventárium (Mráz 1957; B. Nagy 1973) és az egyre nagyobb számban megjelenő igényes életmódelemzések (Szarvas 1988; Zimányi 1994; Benda 1989; Tóth 1982; Granasztói 2010) láttán úgy tűnik, az inventáriumok kutatásának egyre nehezebb új elemzési paradigmákat kitalálni, maximum a különböző földrajzi övezetek differenciálódó tárgyhasználati szokásait, a tárgyak terjedési útvonalait lehet ezeken keresztül árnyalni és ismertté tenni. Még ha csak ennyi történik, akkor is izgalmas különbségeket hoznak felszínre az elemzések: jól szemléltetik azt, hogy földrajzi övezetenként és etnikumonként nagyon változó a tárgyi ellátottság szintje, minősége. Tanulmányomban egy, a magyarság körében ritka leltártípus, a hozomány- vagy parafernum-levelek adatai alapján próbálom a nőkhöz kötődő tárgycsoportok egyik legfontosabbikát, a hímző-és szövőkultúrához kötődő tárgyakat áttekinteni. A kelengyeleltárak háromszéki példányait azért érdekes és izgalmas vizsgálni, mivel egy korosztály (házasságkötés előtti lányok) tudatosan összeválogatott, életkezdő tárgyait tartalmazzák, ezáltal tehát alkalmasak a női tárgyegyüttesek megismerésére. Míg a testamentum vagy hagyatéki leltár az élet folyamán ad hoc egymás mellé került tárgyakat tartalmazta, és sok esetben több generáció felhalmozott tárgyai fölött rendelkezett, addig a hozományleltár majdnem mindig egy eltervezett életstratégia lenyomata volt. Már Fél Edit és Hofer Tamás is megállapította a kalota-szentkirályi kelengye kapcsán, hogy ez „az ideális felszerelés félig-meddig absztrakt, egységesen