Néprajzi értesítő XLVII. [antikvár]

N E P R A JZI ÉRTESÍTŐXLVII.1965.A tilóAz áztatás alkalmával fellazított rostokat a kenderkórók kiszárítása után különböző töró'eszközökkel és eljárásokkal választhatják le a belső fás szövetről. E munkák lényege abban áll, hogy az áztatás alatt megkorhadt fás szövetet apró darabokra zúzzák, s ez a rugalmasságát az áztatás alatt is megtartó erős rostszálak közül szilánkokra hasadva kihullik.^A tulajdonképpeni törőmunkát igen gyakran előtörés előzi meg. Legtöbbször nem jelent ez egyebet, mint, hogy a kézbefogott maroknyi kenderkórót megízelik, hosszának negyedeinél, ötödeinél megroppantják,^ hogy könnyebben törhessék utána a törőeszközön. Nagyobb szerepet kap az előtörés a Tiszántúlon, ahol az ízekbe roppantáson túl meghajtogatiáí,^ azaz lábbal is megtapossák, mielőtt a tilón törni kezdenék. A Szilágyságban pedig egyenesen helyettesíti a törőszerszámot ez a kézzel és lábbal, tehát csak testi erővel végzett eljárás.^Az előtörésnek Észak-Somogyban eszköze is van, a csapórúd. A ház oldalának nekitámasztott erősebb rúdon először megroppantják a száraz kóróköteget, a markot, majd hozzáverdesik, hozzácsapkodják, hogy a fás pozdorja nagyja kihulljon belőle. Csak ezután következik a tulajdonképpeni törés a külön törőszerszámon. Meg kell jegyeznünk, hogy ugyancsak csapórúd néven használják a ház falához támasztott rudat eléggé ritkán Nógrádban, Hevesben és Borsodban is, de ezen a vidéken nem a törés, pontosabban az előtörés eszköze, hanem a csapásé: a tulajdonképpeni törőeszközön végzett munka közben alkalmanként hozzácsapják a markokat, hogy jobban hulljon belőlük a pozdorja.A törőmunkák legáltalánosabb eszköze azonban a tiló típusú kendertörő, vagy egyszerűen csak tiló. Megtaláljuk a Kárpát-medence minden falujában, ahol kenderfeldolgozással foglalkoznak, de ugyanígy általánosan elterjedt Európa-szerte is.^ A kihulló törmelékszilánkokat általában pozdorjának nevezik. Az Alföldnek egy kisebb vidékén csepű a neve. A pozdorja és csepű kérdésével a későbbiekben még foglalkozunk.^ Altalános; tilóval törés előtt mindenütt csinálják.' Kismarja (Bihar m.).Bogdánd: Száradás után a kévéket marokba szedik és törik. Egy markot letesz, rálép a lábával, megmorzsolja, kézzel csavarja, roncsolja, földhöz veri néhányszor, így a nagy pozdorja kimegy belőle. Más törésmód nincs, a testet nem kímélték." Tálasi István gyűjtése. Megyer, Bábony, Adánd, Nagycsepely, Balatonszárszó (Somogy m.)