Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1997 [antikvár]

Minden változik. Ma nem úgy élünk mint apáink éltek, nem úgy gondolkodunk, nem úgy cselekszünk. Mások az eszközeink, mások a lehetőségeink. Ez a változás térben és időben folyamatos. Egy dolog változatlan, az a felismerés, hogy minden új valamilyen módon az előzőkre épül; elődeink eredményeit, munkáit, tapasztalatait használja fel. Könnyen belátjuk ezt például műszaki eredmények esetén és természetesnek tartjuk, hogy a mai rádiótelefon-készülék nem előzhette meg a korábbi telefonkészüléket. Nem így vagyunk a társadalomban végbemenő folyamatokkal, különösen nem a látszólag haszontalan eredményeket adó ismeretekkel. Mennyi pénzt, energiát és ami ennél sokkal-sokkal fontosabb, időt lehetne megtakarítani, ha ezeket a nem műszaki tapasztalatokat is jobban megismerhetnénk, jobban tanulmányoznánk és felhasználnánk. Hiszen még a zsákutcák felfedezése, kijelölése is eredmény, ha csak egyszer fedezzük fel, bár az igazi hasznot nem is a felfedezőjének hanem az elkerülőjének adja. Nincs új a nap alatt" közismert mondásban is a fenti gondolatokat érzem rejtve és azt, hogy a folyamatos, szakadatlan változásban magasabb fokon, korábbi eredményeket felhasználva a jelenben ismétlődik a múlt. Fontos létérdek tehát ismerni az előzményeket, a múltat. Sokan foglalkoznak a megismertetéssel. Jelentős közülük a muzeológusok, múzeumok szerepe. Az 1996. évben honfoglalásunk 1100. évét ünnepeltük. Alapítványunknak is alkalom volt ez múltat idézni, az ország történelmét ismertetni, benne bemutatni a mindig örök posta fejlődését, kiállításokat rendezni, emléket állítani Puskás Tivadarnak és találmányának a Telefonhírmondónak, büszkélkedni a századvég-századelő távközlési eredményeivel, erőt gyűjteni az elmúlt száz év sikereiből, kudarcaiból. Napjaink nagy változásának időszakát, az újrakezdés igényét és lehetőségét felfedezhetjük múltunkban is. Ez évi évkönyvünk készítőit, tanulmányainak szerzőit az a dicséretes törekvés vezérelte, hogy a könyv külsőleg, a címlapjától kezdve tanulmányain keresztül ezt az időszakot mutassa be, ismertesse az alapítvány 1996. évi múltat bemutató tevékenységét. Abban bízva, hogy Ön is Kedves Olvasó beleolvasva, majd tanulmányozva is a könyvet úgy találja, hogy ez dicséretesen sikerült, köszönöm a szerzők és készítők munkáját.Kurucz IstvánElőszóAz emberiséget többek között az emeli ki az élővilágból, hogy birtokában van egy tudatos, jól megfogalmazott történelemnek. Rendelkezésünkre áll az a tőlünk független múlt, amely lehetővé teszi, hogy tanuljunk elődeink tapasztalataiból.Játszunk csak el a múlt ismeretének fontosságát bizonyító gondolattal. Mi történne az emberiséggel, ha valami világkatasztrófa folytán megsemmisülne az a tudás, tapasztalat, ami eddig felhalmozódott, ha kihalnának a tanárok, ha semmivé válnának a múzeumok, a könyvtárak, az iskolák, az egyetemek? Megszakadna a folytonosság, megszakadna a lánc, mindent újra élőiről kellene kezdeni. Egy-egy esetleg előkerülő, mostarü korankra jellemző tárgyra az új nemzedék ugyanúgy rácsodálkozna, mint például mi a maják vagy az egyiptomi építőmesterek számunkra ismeretlen technológiával épült csodálatos építményeire.Remélhetőleg ilyen katasztrófa soha nem lesz, az élet minden területén az elődök tapasztalatára, munkájára, tudására építve lehet tanulni. Mi magyarok is tudjuk, hogy az emberiség jövője nem a mi tevékenységünktől függ, de azt is, hogy sok-sok elődünk munkásságával példamutatóan hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. Ez kell, hogy a múlt tanúságaira ösztönözzön, és elmélyítse Zrínyi Miklós szavait, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók" és Helmuth Kari von Moltke igazságát, miszerint minden nemzet sorsa saját erejében rejlik".A tanuláshoz, az ismeretek átadásához azonban sok minden szükséges, többek között az is, hogy rendelkezésre álljon egy olyan hely, ahol a múltat megelevenítő tárgyak, dokumentumok hozzáértők által faggathatok, feldolgozhatók, bemutatásra előkészíthetők legyenek. A jelen kor tevékenységei, felfedezései, történései, eszközei a minket követő generációk múltjává lesznek. A mi kötelességünk tudatos gyűjtéssel megkönnyíteni -egyáltalán lehetővé tenni -, hogy múltjukat jobban megismerjék mint mi vagy elődeink a töredékes, sokszor csak maradványokban fellelhető korokat. Ennek legfontosabb tárgyi létesítménye a múzeumi raktár.A Postamúzeum siralmas raktározási állapotaiban az elmúlt évek jelentős változást hoztak. 1995-ben az Antenna Hungária Rt., majd 1997-ben a MATÁV Rt. gondoskodott megfelelő gyűjteménytárakról. Címlapunk ez utóbbit, a Kert közben elfoglalt múzeumi raktámnkat mutatja be.Bízom benne, hogy a raktárbővítés nemcsak a kiállítóhelyeinken bemutatott tárgyi anyag bővülésében, gyakoribb cseréjében fog megmutatkozni, hanem muzeológusainak tudományos munkásságában és évkönyvünk egyre gazdagabb szellemi termékeiben is.