Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve 1998 [antikvár]

Kurucz István Előszó Ezeréves történelmünk egyik máig ható, példát mutató, erőt adó, hazafias büszkeséget kiváltó eseményének, az 1848-as forradalom és szabadságharcnak idén ünnepeltük a 150. évfordulóját. Másfélszáz év távlatából vajon jól ismerjük-e a történéseket? Petőfi 1848. június-szeptemberben Az apostol című költeményében így írt: „ Világtörténet! Mily csodálatos könyv! Mindenki mást olvas belőle. Egyiknek üdv, másiknak kárhozat, Egyiknek élet, másiknak halál. Egyikhez így szól s kardot ad kezébe: »Eredj és küzdj! Nem küzdesz hasztalan, Az emberiség segítve lesz.« Másikhoz így szól: »Tedd le kardodat, Hiába küzdenél, Mindig boldogtalan lesz a világ, Mint ezredévek óta az.« " Aztán 1849. július 11-én Arany Jánoshoz küldött levelében a következőket olvashatjuk. „Kedves barátom, az napon, melyen hirdettük a népgyűlést, amelyre föllovalt volt bennünket Kossuth, hogy fanatizáljuk a pesti népet a főváros környékén vívandó véres, elhatárzó, utósó lehelletünkig tartó csatára, hol Kossuth maga is jelen lesz, s ha kell, meghal Pest romjai alatt stb. mint ő maga mondá: ugyanaz napon adta tudtára a kormány a fővárosi népnek - hegedüszóban persze - hogy esze ágában sincs Pest környékén harcolni, még kevésbé otthagyni becses fogát, hanem az első bokor zörrenésére el fog eblábalni világtalan világig, hol Árpád óta nem volt ellenség, s hol hazamentő irhája nagyobb biztosságban lehet. Én ezen komiszságra teljes erőm és tehetségem szerint dühbe jővén, s megemlékezvén még előbbeni sebeimről is, kaptam magamat, fölszedtem sátorfámat, s másnap családommal együtt ide e békési magányba bujdokoltam azon óhajtással, vajha soha többé a nyilvános életnek mégcsak küszöbére se kényszerítene sorsom; s most itt vagyunk, s amely perczekben végkép felejtem, hogy hazám is van, tökéletesen boldog vagyok." Két írás Petőfi Sándortól! Nemcsak az olvasón múlik, hogy mit olvas ki belőle. Bizony igazak az angol költő, S. Butler sorai: „Azt mondották, hogy a múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni: a történetírók képesek rá, és talán ezért is tűri meg őket az Isten, mert e tekintetben hasznára lehetnek." Ezért nagyértékűnek tartom és ezúton is megköszönöm muzeológusainknak az 1848-as levelek címűi kiállítás megrendezését, mert a látogatók a történelmet alakító elődeink saját tollából, a hites tanúk feljegyzéseiből, leveleiből, relikviáiból tolmácsolás nélkül gyara-píthatták ismereteiket 1848-ról hol megerősítve, hol módosítva ezáltal korábbi történelemképüket. Bízom abban, hogy alapítványunk legújabb évkönyvének tanulmányozása hasonlóan szolgálja ismereteink gazdagítását.