Rallye-varázs 2008 [antikvár]

A sivatag olyan, mint a szeszélyes és rejtélyes asszony Elveszi az eszét a férfioimali! - nem kisebb személyiség fogalmazta meg ezt az igazságot, mint a XX. század egyik kitűnő írója, Paulo Coelho, Az alkimista című könyvében. Valami ilyet érezhettek és érez-hemek azok a versenyzők, akik először — három évtizede — nekivágtak a Nagy Ismeret- _ lennek. A Ténéré * ^^ pedig megfog, átölel, szerelmessé tesz, és többé nem enged Mert nem érdekli az indulókat a skorpiók csípése, az itt-ott tekergőző kígyók marása, a napközbeni fojtogató hőség, az éjszakai mínusz, a homokszemcsék karcolása a szemben Már csak egy érdekli őket: lássák lebukni a nap vörösen izzó korongját a Rózsaszínű-tó felett. A világ egyik óriási cirkuszának története megbicsaklott 2008. januárjának első napjaiban. Merthogy vannak, atók azt állítják: a'motorizált gépcsorda legázolja Afrikát. Ezzel szemben a legveszélyesebbnek kikiáltott Mauritánia hatvanezer turistát vesztett azzal, hogy elmaradt a Dakar. Közgazdászok szerint összességében hárommillió eurós kár érte az országot, míg Szenegál fővárosa ötmillió eurós veszteséget könyvelhetett el. Ez az összeg nem egészen két hét alatt „ömlött" volna be Dakar szállodáiba, éttermeibe. A rallye elmaradt, mert az A.S.O., a rendező cég — a stólyos terrorfenyegetettség miatt - nem vállal (hat) ta, hogy a mezőny belépjen Afrikába. Argentina és Chile három napon belül(!) jelezte fogadó készségét, és a szervezők alá is írtak a megállapodást. Ám a 2009. évi Dakar előtt az A.S.O. „kárpótlásként" elindította a Dakar Seriest, amelynek első fordulója a magyarországi verseny lett. A rajtra pedig Michael Schumacher-rel, Valentino Rossival mérhető világsztárok sora érkezett Budapestre! •Az off-road csillagai pedig közvetlenek és barátságosak voltak, cáfolva minden olyan hírt, hogy megközelít-hetedenek, és nem nyilatkoznak. Sőt Carlos Sainz egyenesen végiglapozta a My9=9S?feÍMf-et, és számos kedves kérdést tett fel a könyv kapcsán. Amikor pedig megtudta, hogy az idei könyv már a tizenötödik lesz, gratulált az alkotógárdának. Márpedig az El Matador dicsérő mondatai hússzoros szorzóval számítanak. Minden mással szemben Tizenöt könyvet megírni, megszerkeszteni, menedzselni, fényképezni, bizony embert próbáló feladat. így vagy úgy, a tizenöt kötet - szándékaink szerint - objektív krónikája annak, ami a hazai rallye-ban történt, miközben btár-tuk a ablakát a jelen- tősebb külföldi eseményekre is. Azt nem állíthatom, hogy mindig ugyanúgy láttuk a dolgokat, mint mások, no, de ezzel így volt Mark Twain is, amikor azt mondta: — Nem lenne jó, ha mindnyájan egyformán gondolkodnánk! A vélemények kíilönbsé-ge teszi lehetővé például a lóversenyt! Szerénységem szerint miként le-heme le és megírni egy életpályát, megrajzolni egy arcképet, ha nem a bibircsókokkal együtt? Az egy másik kérdés, hogy a- hazai rallye-ban, saj-nos(!) mostanság tiíl sok a bibircsók! A ZlSÜÍJlF'lSíiaS ezzel együtt hiszi és vallja, hogy az élet - ezen belül egy-egy rallye pályafutás - túl rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjanak az emberek egymásra és mindent elraktározzanak, ami fáj. Nem érdemes egymás sorsának plüssébe rajzszögeket csempészni, még akkor sem, ha közös szavakból, közös mondatokból és lapokból más könyvet, más történetet írunk! - Maktub ! - mondják az arabok, míg Afrikában sokszor elhangzik: Hakuna matata, ami szuahéü nyelven azt jelenti, rá se ránts! Lefordítva angol nyelvre: never mind, azaz sose bánd, ne is törődj vele Az a jó, ha nem törődünk azzal, amit mondanak, mert azok vagyunk, akiknek tartjuk magimkat! Még akkor is, ha ebben a sportban a kettős mérce abszmditása működik, miközben sokan szövik hálóikat, oly szorgosan, mint a pókok. A különbség csak az, hogy azok a fránya nyolclá-búak sosem gabalyodnak bele Ismét véget ért egy év, az utolsó verseny céldobogóján megállnak a futó órák, elfogynak a kilométerek. A győztes fogadja a gratulációkat, és a feszültség - olykor kínos - vigyora helyett végre őszinte és barátságos mosoly formálódik az arcokon. A BsjIlTSíJSffáffi sorozat készítői ezt a mosolyt szeretik a legjobban, mert ebben benne van az is: az életben nem a levegővételek száma az igazán fontos, hanem az, hányszor történik meg, hogy elakad a lélegzeted A miénk, az enyém néha elakadt, de sosem mondtuk ki; feladjuk! Mert ilyenkor mindig arra gondoltunk, hogy másvalaki viszont azt mondja: - Oh, egek, micsoda lehetó'ség! Nos, ezért folytatjuk jövőre a 2009-cel! M-