Bővebb ismertető
Évkönyvünk, bibliaolvasó naptárunk 1983. évi kötetében is szeretettel köszöntjük a gyülekezetek tagjait, híveinket, olvasóinkat.
Az idén is szíves figyelmükbe ajánljuk Évkönyvünk írásait. Sajnáljuk, hogy munkatársaink között, valamint szerkesztő bizottságunkban, fiatalabb szolgatársaink rétege, csupán két küldöttel képviseltette magát. Ennek következményeként az eszmei lendület és előrelépésünk nem valósulhatott meg a kellő és kívánatos mértékben.
Évkönyvünk a Lelkészegyesület tájékoztató szolgálatán kívül, az évi bibliaolvasó naptárrészt különösképpen ajánljuk napi használatra. Áldásos lesz. A többi írásainkkal sem a szórakoztatás a célunk, inkább az ismeretterjesztés; főleg a hit titkai ismeretének felvillantása; de szeretnénk olvasóinkat arra rávezetni, hogy gondolkodjanak a megjelentett írások mondanivalóján, akár igehirdetés, akár vers, vagy próza, vagy teológiai dolgozat legyen az. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hit dolgaira vonatkozó igazságok megnyilvánulásai is, itt a betű, az írás közvetítő közegében tárulnak elénk s nem érvényesülhetnek a maguk lényegi tisztasága teljességében. Ismereteink nemcsak rész szerint valók, hanem még azt is csak rész szerint vagyunk képesek kifejezni. E gyarlóságunk tudatában, készségesen elismerjük, hogy évkönyvünk írásai, cikkei, dolgozatai inkább csak jelzések, utalások a teljességre, amely a szavak, a sorok mögött rejtőzik. Ezért arra is kérjük olvasóinkat, hogy ne csak külső, hanem belső látással olvassák az egyes írásokat, mert így a sorok mögöttit is könnyen felfedezhetik.
Újságunk, a Református Élet és Évkönyvünk megindításánál egyik társunk azt a véleményét fejezte ki, hogy a mi népünk nem olvas. Ha meg is veszik kiadványainkat — mondta —, nem olvassák el. Nem fogadtuk el véleményét. Népünk is rácáfolt, hiszen már közeledünk a megjelentetés második évtizedének végéhez. Tudomásunk van pl. arról, hogy egy házaspár felváltva, estétől hajnalig, együltő helyükben megelégedéssel olvasták el évkönyvünket.
Meggyőződésünk, hogy gyülekezeteink tagjai, egyházi tekintetben sem akarnak kiskorúak maradni és nem akarják, hogy valaki is kiskorúaknak tartsa és tekintse őket. Ezért lelkészegyesületi és egyházi kiadványainkat figyelmesen olvassák. Hiszen az olvasással önmagunkat műveljük; az olvasottak feletti gondolkodásunk nyomában pedig, felelősségünk ébred fel és növekedik is. A felelősség vállalása pedig, biztos jele a nagykorúságnak. A felelősség el-
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – ) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Kányádi Sándor 1929. május 10-én született Nagygalambfalván (Hargita megye, Románia). Édesapja Kányádi Miklós gazdálkodó, édesanyja László Julianna, akit korán, 11 évesen (1940) veszített el. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban (1941–1944), a Római Katolikus Főgimnáziumban (1944–1945) és a fémipari középiskolában (1946–1950) végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar-irodalom szakos tanári diplomát 1954-ben, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
Költői tehetségét Páskándi Géza (1933–1995) fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. 1951–52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, ezzel egyidőben néhány hónapig az Utunk, 1955–1960-ban a Dolgozó Nő munkatársa, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
Bécsben 1967-ben előadást tartott Líránkról Bécsben címmel. 1984-ben egy hosszabb, észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. 1987-ben meghívták a rotterdami Nemzetközi Költőtalálkozóra, de mivel útlevelet nem kapott, tiltakozásul kilépett a Román Írószövetségből. 1992-ben Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítását mutatta be.
Írói álneve Kónya Gábor.
A Confessio szerkesztőbizottság tagja, 1990-től az Antitotalitárius Demokratikus Fórum tiszteletbeli elnöke, 1997-től a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja.
A mai magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozzák meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg.
1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel. Két gyermekük született: Zoltán Sándor (1962) és László András (1971). Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, ma elismert színész-operaénekesként gyakori vendég a költő szerzői estjein.
Műveit angol, észt, finn, francia, német, norvég, orosz, portugál, román és svéd nyelvekre is lefordították. Életműsorozatát a Helikon Kiadó 2007-től adja ki, gyerekkönyvei különböző válogatásokban, versei megzenésítve és audió hordozókon is folyamatosan jelennek meg.