Református képes naptár az 1970-ik évre [antikvár]

Részlet: "Boldog új esztendő kívánásával köszöntjük olvasóinkat. Lelkészegyesületünk kiadásában megjelenő naptárunkat ismét azzal a szándékkal adjuk olvasóink, gyülekezeti tagjaink kezébe, hogy ismeretközlésen tájékoztatáson, szórakoztatáson túl, érdeklődést keltsünk időszerű egyházi 'kérdések iránt, hogy ezek felett gondolkodásra késztessük s egyúttal irányt is mutassunk a kérdések megoldására. Naptárunk, ha a napok — az Úr 1970-ik esztendeje napjainak — tarat tartalmazza is, egyáltalában nem azt akarja elbizakodottan kifejezni, mintha rendelkeznénk ezekkel a napokkal. Életünket s minden napját Istentől kaptuk és kapjuk ajándékba. Még kevésbé merészkedünk arra, hogy az Ido valóságának meghatározására, a mi emberi, fogalmi kifejezéseinkkel vállalkozzunk. Inkább alázatosan elismerjük és megvalljuk, hogy »csak rész szerint ismerünk-" ebben a tekintetben is. De valljuk, hogy tudunk az »idők teljességéről és tudunk az »idők végéről^. Tudunk az időnek arról a pontjáról, amelyben Istennek világot megváltó Ígéretei a Jézus Krisztusban megvalósultak: »Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki Őbenne hisz, el ne vesszen « Tudunk Isten országának, az ő uralmának hozzánk érkezéséről, de tudunk az Isten uralmának és békességének tökéletes teljességre jutásáról, az Űr Jézus Krisztus dicsőséges vissza-jövetelével. Tudunk Isten ígéretének és cselekedeteinek végső céljáról, hogy - Íme, mindent újjá teszek«, s hogy »Új eget és új földet teremtek.-" Ez a mi reménységünk. De nemcsak reménységünk, hanem egyúttal feladatunk is van; az, hogy az idők teljessége« és az »idők vége« közötti időszakasznak, Istentől ajándékba. kapott életünk tartama alatt, Isten munkatársaiként, részt vegyünk Isten mindeneket megújító akaratának megvalósulásában. Hogy a napok tárából, közülünk kinek-kinek, mennyi adatott, azt semmiféle naptár nem tudja megmondani. A mi naptárunk se. De minden napon segítséget kívánunk nyújtani az Isten akaratával való ismerkedésre azzal, hogy útmutatást közlünk a Biblia naponkénti olvasásához. Természetesen ezzel senkit sem akarunk korlátozni a biblia többi, más részeinek olvasásában. Hálásak vagyunk Istennek, hogy életre hívott, hogy gondviselésével, szeretetével körülvett és megtartott bennünket. Nemcsak örömeinkért, szeretteinkért, egészségünkért, munkaképességünkért, hanem a megpróbáltatásokért, a bennünket ért bántalmazásokért, a kísértésekért, életünk keresztjeiért is hálát adunk neki, mert ő mindennel, ezekkel is, nevelni, érlelni és felkészíteni akar a neki való engedelmességre és így akar felhasználni megújító szándéka szolgálatában. Különösen hálásaknak kell lennünk azért, hogy bennünket is hívott és besorozott az ő népe, az egyház tagjainak seregébe; hogy ebben a közösségben érthető emberi nyelven szólt és szól hozzánk az ő igéjében, hogy teremtő Szentlelkével kiváltja bűnbánatunkat, megébreszti hitünket, erősíti megbocsátásában való bizodalmunkat s munkálja megújulásunkat. Ha bármennyire elrejtetten és törékenyen nyilatkozhatik is meg Isten igéje a mi gyarló emberi beszédünk által, mégis ezt a hallható beszédet használja fel megszólításunkra, akarata közlésére. Azért, mert a hallásra választ, megszólítására feleletet vár. így tesz feleletre kötelezővé, felelőssé. És mindenki válaszol, mindenki felel; némelyek »igennel, mások »nemmel. Aki hallgat, — az is válaszol. A felelősség alól senki sincs felmentve."