Shalom - Zsidó Tudományos és Művészeti Évkönyv 2006 [antikvár]

Halmos Sándor Ezer éve szellemi rokonságban Szeretném azt a gondolatot bővebben kifejteni, hogy miért érzi a magyar nyelvet beszélő zsidóság magát magyar nemzetiségűnek, és zsidó vallásúnak kezdetektől fogva. Több nemzedék nőtt fel azóta, hogy a zsidóság egyenjogú lett Magyarországon. Ma már szokatlan arról olvasni, miért vannak kizárva a vallási egyenlőségből, s az 1867 XVII. számú törvénycikkben a zsidók egyenjogúsítását olvasva, nehezen tudjuk elképzelni, miképpen tarthatták ők magukat polgártársaikkal egyenjogúaknak, a felekezeti intézmények törvényes szervezete nélkül? Érezték, hogy a többi bevett vallások között az ö tűrt felekezetük neve szégyenfoltot akar arcukra sütni, egyszersmind felismerték mindazokat a társadalmi, erkölcsi és kulturális bajokat, amelyek e furcsa helyzetből adódtak. j'ygy érzem, a magyar nemzet nem 1867-ben fogadta LJ testvérül a zsidóságot, hanem már közel ezer évvel ezelőtt lépett vele szellemi rokonságba. Abban a pillanatban ismerte el rokonának, midőn a keresztény tudósai a Bibliában keresték a magyar nemzetnek ősatyját, s meg is találták Sém testvérének Jáfetnek utódjában, Nimrótban. Ettől fogva mélyreható nyomokat hagy a zsidóság legkiválóbb szellemi terméke, a Biblia a magyar népnek felfogásában, észjárásában, egész lelki világában. Valami csodálatos, rokonérzés vonja a harcias magyar népet az egyistenhit megteremtőihez. A keresztény világnézet hatása alatt létrejött magyar mondáknak majdnem mindegyikén érezhető a Bibliának, mégpedig a zsidó Bibhának világos befolyása. A honfoglalás mondája, a fehér ló regéje, az előreküldött követséggel nem emlékeztet-e a Biblia azon részére, mely szerint a pusztában vándorló zsidók kikémleltetik előbb az ígéret földjét? A pomerán óriást legyőző Béla herceg, aki a diadalért a lengyel királynak leányát nyeri jutalmul, nem juttatja-e