Bővebb ismertető
Minek örüljünk?
„Jézus kiválasztott más hetven tanítványt, és elküldte őket kettesével A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza " (Lk 10,1, ill. 17)
A SZENTEK SZOBRAIN, FESTETT KÉPEIN NEM LÁTNI VIDÁMSÁGOT, mosolyt. Vajon tilos nekik örülni? Le van tiltva arcukról a nevetés?
Lisieux-i Kis Szent Teréz tizenöt éves korában lépett be a Kármelbe, ahol már ott élt két idősebb leánytestvére. Egyikük — bármennyire is szokadan jelenség volt ez a 19. században — fényképezgetett. Megörökítette a kolostor ünnepi eseményeit, portrékat készített a nővérekről, egy-egy jeles ünnepet, házi színdarabokat fotózott. A kis húgáról is voltak képei szép számmal. Miután ezt a fiatal lányt néhány év múlva szentté avatták, a róla készült képeknek is megnőtt az ázsiója. Hiszen korábban ismeretlen volt ez a technika, a fotózás. Kis Szent Teréz volt az első szent, akiről albumnyi kép született. A „fotóriporter" nővér azonban nem adta ki a képeket a kezéből, csak gondos válogatás és re-tusálás után. Az így kikerült fotók mind olyan „szentes" képek voltak, amelyek megfeleltek az ő elvárásainak. A fotós nővér, Céline halála után nyilvánosságra kerültek az eredeti felvételek. Akkor ismerhette meg a nagyvilág Kis Szent Teréz igazi természetét, természetes viselkedésének gesztusait. Csodálatos, mély tekintetű fiatal arc, természetes gondolkodású kamaszlányé, aki boldog, hogy szerepelhet és sikert arat a házi színház előadásán, aki örül annak, hogy fényképezik, felfigyelnek rá. A mosoly ott van az arcán, élvezi a vidám és komikus helyzeteket, békés derű süt át tekintetén ünnepi, komoly alkalmakkor is. Pedig már akkor is szent volt. Fiatalon, huszonnégy éves korában halt meg.
Szent Lukács evangéliuma szerint Jézus Krisztus tanítványai örömmel tértek vissza első evangelizációs útjukról. Sikereik voltak, joggal örülhettek. Az eredményes, jól végzett munka méltán boldoggá tette őket. Semmiképp sem bűnös az az öröm, amely a keblüket dagasztja. Ráadásul itt lelki sikerekről van szó, tulajdonképpen csodatevésekről: a gonosz lelkek kiűzésének rendkívüli adományáról. Már hogyne örülnének a tanítványok!
Jézus osztozik tanítványainak örömében. O nem örömteli életre hívja meg követőit. De felhívja figyelmüket arra, hogy mégsem ez a siker igazi, az öröm-
5
Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is.
Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.
Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).
Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése).[25] Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.