Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Közegészségügyünk legégetőbb baja, hogy a szegényebb és a forgalmon kivül eső vidék egyesek nagy buzgósága és jóakarata dacára sem képes lépést tartani a modern higiéne haladásával. Bámulatos, hogymint annyi más téren, úgy ezen is, nálunk csak végletek között tudunk mozogni és mig például egyik-másik nagyobb városunkban valóságos palotái emelkednek a klinikai működésnek, melyek dús felszerelésükben is a külföld bármilyen hasonnemű intézményeivel versenyezhetnek, addig másrészt ezeknek tőszomszédságában gyakran megdöbbentő hiányát tapasztaljuk a legelemibb egészségügyi gondoskodásnak. Különösen a fertőző bajok elleni védekezésünkben végzetes csapást jelent a végleteknek ilyen átmenet nélkül való érintkezésbe, mert hasztalan véljük valamely nagyobb várost a járványosan fellépő bajoktól megtisztíthatni, ha az saját környéke által mindig ujabb fertőzésnek van kitéve. Közismert dolog például, hogy higiénikus szempontból oly jól ellátott város, mint Kolozsvár, állandó fészke a különböző fertőző bajoknak, mert minden nagy és tervszerű erőfeszítés dacára nem tudja megakadályozni, hogy környéke, mely mögötte mérhetetlenül elmaradt, ne váljék reá nézve a fertőzés újabb, folyton megújuló veszedelmének forrásává. Különösen áll ez a tuberkulózisra nézve, mely ellen a nagyobb városok hasztalan törekednek védekezni, ha ezzel egyidejüleg nem gondoskodunk a falvak és távolabb eső vidékek egészségügyének javításáról.