Szivárvány - Naptár [antikvár]

Évszázadunk utolsó éveiben negyedik naptárával jelentkezik a szerzőpáros. Évszakokhoz, ünnepekhez igazodó témákban kerestek szivárványt egyéni életük, családjuk, egyházuk, népük és világuk felett. Ez a szivárvány a Biblia első lapjain is megtalálható már, mint ígéret; és a Szentírás utolsó lapjain, mint beteljesedés: a mennyei trónus felett. Mindent átível térben és időben egyaránt. Felettünk talán sötétebb felhők közt jelenik meg, mint más népek felett, ezért nagyobb szükségünk is van látására. Naptárunk nem bibliai igéket, egyházi dogmákat, de egy látásmódot szeretne közvetíteni, mellyel a világot Szivárvány alatt szeretnénk láttatni naponta, akár a csupán derűt, akár a csupán borút láttató szemüvegek helyett. Az Írás azt mondja, hogy ami széthullt azt Krisztusban Isten újra egybeszerkeszti; mindazt, ami a mennyben és mindazt, ami a földön van (Ef 1,10). A szivárvány Istennek ezt az egybeszerkesztő, összekötő művét akarja szimbolizálni. Egy falitáblán ezeket a szavakat olvastam: "A hangok harmóniája a zene, a vonalaké a szobrászat és az építészet, az igazság harmóniája a költészet, az élet és jóság összhangja az Isten országa, az Istennel és emberekkel való közösség". Isten országa tehát összhang, az egész életnek az összhangja. Jézust megtalálva magamat is megtalálom, megtalálom a világ értelmét, kibontakozó célját, végső dicsőségét a mindeneket megújító Isten ígéretében. Isten országában lenni: összhangot keresni a teljességgel, hiszen Istennek tetszett, hogy ez a Teljesség Jézusban lakjék (Kol 1,19).