Új-Auróra 1926. [antikvár]

// r IRTA: DR. DOBAI JÁNOS Próbáratevő idők nehéz napjai között immár ötödízben szólunk e .kis könyv lapjairól a magyar szivekhez. Irodalmi kultúránk forró szeretete adta meg a gondolatot annak idején vállalkozásunkhoz, s kitartásunkat csak növelte az a megértés, mely almanachunkat évről-évre fokozott mértékben kisérte. Világosságot árasztó mécses akarunk lenni a dermesztő, csillagtalan éjszakában, hitet ébresztve a csüggedőkben, s önbizalmat ápolva a reménykedőkben. Tanúságot akarunk tenni arról, hogy beborulhat bár ijesztő komorsággal az ég felettünk, de lelkünk a kínzó fájdalmak mellett sem merülhet el soha a kishitű lemondás megsemmisítő örvényében. Üjból megjelenő évkönyvünk a ránk szakadt mostoha viszon3^ok között, az életet követelő magyar irodalmi kultúra magasztos céljait szolgálja. Kerülve minden hangos szólamot, a becsületes és komoly munka jegyében vállaltuk és végezzük e szép missziót, mert erős a meggyőződésünk, hogy a sújtó küzdelmek viharában elsősorban az irodalom művészi eszközeivel tarthatjuk fenn az ezer veszélynek kitett nemzeti szellem épségét és tisztaságát. Az irodalmi élet hiánya szellemi halál a nemzetre, melyből nincs soha feltámadás. Szivünkhöz nőtt legdrágább kincsünknek, édes anyanyelvünknek, védelméről és fejlesztéséről az irodalmi élet megteremtésével gondoskodunk legeredményesebben. Az i r o d a 1 o m, a mi szilárd hitünk szerint, a nemzeti lélek csodálatos ki virágzás a, mert a művészi irodalmi alkotásokban jut legszebben, leghűeb-ben és legközvetlenebb módon kifejezésre a nemzet gondolkodása és érzésvilága. Honnan vette az irodalom e varázslatos erőt, hogy a nemzet lelkivilágának legjellegzetesebb kifejezője lett? A felelet igen egyszerű. A magyarság legmélyebb szelle- ELOSZO