Új Dunántúli Napló Kalendárium 2000 [antikvár]

Részlet a 28. oldalról: Pécs római kori ókeresztény sírkamráitól a dzsámikig Világörökség-remény Közel másfél évtizede dédelgetett vágyálom, hogy Pécs városcentrumának legősibb része kultúrtörténeti unikumnak nevezhető emlékegyüttesével felkerül az UNESCO „Világörökség része" listájára. Gyakran mondják, hogy Pécsett semmi olyan nem található, ami felülmúlná olyan híres helyek egyedi értékeit, amelyek ugyanakkor szóba sem jönnek a világörökség részeként. Ez önmagában ellentmondás, ám Pécsett nem külön-külön az egyes objektumok történeti értéke a jelentős, hanem az együttesüké. Világörökség rangra pályázásban a mostani már a második nekirugaszkodása Pécsnek. Először 1986-ban lett felterjesztve. Akkor előzetes vizsgálódás alapján tói nagynak találtatott a terület, a városfallal övezett teljes történelmi belváros. Ezért a magyar kormány visszavette a pályázatot. A terület leszűkítése igényének megfelelően készült el 1997-ben a pályázat új változata, amely már csak a történelmi belváros északnyugati szeletét foglalja magában, a székesegyház tágabb környezetét. Ennek a területnek a határa: az északi városfal, a Hunyadi út, a Széchenyi tér, a Ferenciek utcájának északi oldala, a Kórház tér dzsámija és minaretje, a nyugati városfal a Kinizsi Pál által építtetett Barbakán-nal. Itt találhatók a római kori ókeresztény síremlékek. E területen van — bár átépítve — a magyar kereszténység egyik legrégebbi emléke, a román kori székesegyház altemploma. Hajdani faragott köveit azonban őrzi a Dóm Múzeum (Kőtár). Itt vannak a középkori első magyar egyetem megtalált falai, a püspöki temetkezési hely, az „Aranyos Mária" egyetemi kápolna a gótikus szoborleletekkel. Ide tartozik a Széchenyi tér a török hódoltság korának legjelesebb építményével, a dzsámival, a Kórház tér a minarettel és dzsámival. A belvárosnak ez olyan szelete, amely egymásra épülő kultúrák keresztmetszetét adja. Az 1998-as ICOMOS-szemle eredményeként újabb szempont alapján alakult át a pályázati ismertető: az ókeresztény emlékek kaptak benne legnagyobb hangsúlyt. Az, hogy Itálián kívül nagyon kevés helyen maradtak meg ókeresztény emlékek ilyen minőségben és sokaságban, mint Pécs történelmi belvárosának területén. A kereszténység első nyomai a III—IV század fordulója idejéből valók Pécs környékén. Akkor már közel két évszázada állt Sopianae városa, amely a birodalom 294. évi diocletianusi négy részre osztása után vált Pannónia Valéria tartományának közigazgatási székhelyévé. A város lakói a kivezető utak mentén temették el halottaikat. A temetőterület északi szélén a mai székesegyház körzetében épültek a gazdagon díszített ókeresztény sírépítmények. A feltárt, zömükben kétszintes, nagyrészt azonban elpusztult sírkamrák száma meghaladja a tízet. Létezésükről a XVIII. század vége óta van tudomás Pécsett. 1780-ban az I. számú, úgynevezett Péter-Pál sírépítményt a reneszánsz Szathmáry-palota bontásakor a székes- 28