Új Ember Kalendárium 2009 [antikvár]

Pál szenvedélyes, tüzes lelkű ember volt, akinek a lelki fejlődése tanulságos és megszívlelendő módon jól követhető a Szentírásból. Megtérésekor azt kérdezte a föltámadt Krisztustól: Ki vagy te, Uram? (...) Uram, mit akarsz tőlem, mit cselekedjek?" (ApCsel 9,5-6). Az Úr Jézus Ananiás tanítvány által tudtára adta, hogy hirdetnie kell az Úr nevét a pogányok között, és sokat kell szenvednie. Ettől kezdve egy gondolat vezérelte, hogy a keresztre feszített és föltámadt Krisztust hirdesse (1Kor 2,2), valamint; hogy saját életét is Jézus példája szerint alakítsa. Azt írta a legkedvesebb egyházközségében, Filippiben élő híveknek: Jézus Krisztus magához ragadott (...) felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom" (Fil 3,13). Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra" (Fil 3,11).Szent Pál évében elmélkedjünk gyakrabban hozzánk szóló tanításáról és intelmeiről, amelyek nem mindig könnyen érthetőek, hiszen Krisztus felfoghatatlan gazdagsága (vö. Ef 3,8) egy élethosszig tartó úton vezet, míg el nem jutunk a teljes megértésre (vö. Kol 2,2). Maga az apostol írja világhíressé lett szeretethimnuszának végén: Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre" (1Kor 13,12). Amit azonban megvalósíthatunk és a legmagasztosabb úton vezet bennünket, az a szeretet. Az az erény, amely egyszerre földi és mennyei, emberi és isteni, ideigvaló és örök. (Részlet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Szent Pál-évre kiadott körleveléből)