Új Ember Kalendárium 2017 [antikvár]

Kedves Olvasónk! Távolodva az óévtől és haladva az új évben, szívünk mélyén sokszor úgy érezhetjük magunkat, mint Reményik Sándor Kövek zsoltára című versében a főszereplők: a kövek. Mi is szerteszéjjel heverünk, utak mentén, száraz patakmederben, kiknek vad éleibe ütközik a nap, és sok embertársunk lábát véresre törtük. S ekkor jött valaki aki szétszóratott élethelyzeteinkben ránk tekintett. Úgy nézett, ahogy csak ő tud: értünk, a kövekért égő lélekkel, dobogó szívvel. Végignézett rajtunk, elindult megkeresni minket: „Omlásokban, elhagyott kő-törőkben, / Utak mentén, száraz patakmederben". Nem fáradt bele a keresésbe, még úgy sem, hogy az ő lábait is véresre törtük. Mert ő keresett, és megtalált: „És azt mondta nekünk: Ti templom lesztek." Hitem szerint ez a versben elmondott történet Istenről és rólunk szól. Különösen annak tükrében, amit az óévben, az irgalmasság rendkívüli szentévében az egyház elénk tárt: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas" (Lk 6,36). Istennek az atyai házba hívó szava nem szűnik meg. Fáradhatatlanul hív minket, hogy legyünk legszebb teremtő álmának részesei: váljunk templommá. Engedjük, hogy kövekként kézbe vegye életünket, mindannyiunkét. Arra is hív: ne gondoljuk, hogy az épülő templom házigazdái mi magunk vagyunk. Haszontalan szolgák módjára (vö. Lk 17,10) továbbra is egy-egy kő maradunk. De segítsünk a másik embernek is hazatalálni, hogy rajtunk keresztül megtapasztalja Isten cselekvő szeretetét. Mert Isten a másik embernek is adni akar rajtunk keresztül. Engedjük, hogy a mi szemünkkel az Úr, és mi az ő szemével láthassunk: magunkat és embertársainkat. Erre mutat jó példát Kozma Imre atya irgalmasrendi szerzetes és a hittanos közösségéből kinőtt szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak hármas tanúságtétele. Egyrészt: a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat. Másrészt: a segítő cselekedet nem a jó emberek kiváltsága. Harmadrészt: a szeretet mindig kockáztat. Idén különös segítséget is kapunk. A fatimai Szent Szűz megjelenésének centenáriumán tartsuk szem előtt: Isten nem mond le rólunk, mindig segítségünkre siet, üzen nekünk és szól hozzánk. De az „igenünkre" szüksége van. „Mária »igenjével« megnyitotta a kaput Istennek, hogy ő oldja fel ősi engedetlenségünk csomóit; Mária az anya, aki türelemmel és gyöngéden Istenhez vezet bennünket, hogy ő oldja fel lelkünk csomóit az Atya irgalmasságával" (Ferenc pápa elmélkedése a fatimai Szent Szűz kegyszobra előtt, Róma, 2013. október 12.). Fogjuk meg a Szűzanya kezét, kérjük közbenjárását, és induljunk el együtt az úton, hogy Isten álma szerint 2017-ben templommá lehessünk. Kuzmányi István