Új Ember kalendárium 2020 [antikvár]

Kedves Olvasónk! Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. (Mt 11,28) Tavaly júniusban, tekintettel a járványügyi helyzetre, a hittanos napközis tábor idejére túrákat szerveztünk, hogy a szabadban tölthessük az időt a gyerekekkel. Mivel közel negyedszázada, gimnazista koromban túráztam utoljára, ezért bizony nagy kihívást jelentettek számomra ezek a hegycsúcsokra vezető utak, megtapasztaltam, mit jelent kilépni a komfortzónámból. Fölfelé menet többször meg kellett állnom, mert úgy éreztem, itt a vég. Azt hiszem, azóta se esett annyira jól a kulacsból kortyolt hűsítő víz, mint akkor. Igazán megtapasztaltam a víz értékét, azt, hogy felüdít. Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. (Mt 11,28) Diakónusként úgy érzem, aktívan élem keresztény életemet. Szentmisék, zsolozsma, felebaráti cselekedetek Beszélgetve többekkel, mégis az a benyomásom támad sokszor, hogy a jézusi ígéretet, a lelki értelemben vett felüdítést kevésbé tapasztaljuk meg. A probléma ott lehet, hogy az életünkre és az istenkapcsolatunkra legtöbbször egyfajta teljesítménytúraként tekintünk. Amolyan menedzserszemléletben építjük magunkat, és azt 3 w n? .iíi Atlasz Gábor: Emmauszi tanítványok Kedves Olvasónk! Gyerekként mindig rácsodálkoztam édesanyám erszényére. Volt benne egy hely, amely csak nekünk, gyerekeknek volt fenntartva. Amikor fizetett, gyakran kikandikált a fényképünk. Sosem kérdeztem, miért tartja magánál a fényképünket és édesapánkét, hiszen egyértelmű volt, miért. Az idő változik, a lényeg nem. Ma már legtöbbször a telefonunkban vagy a közösségi oldalak kiemelt helyein őrizzük a családi fotókat. Magam is jólesően nézegetem és mutatom meg másoknak a legféltettebb kincseimet, a családomat - feleségemet és gyermekeimet - ábrázoló fotókat. Jó tudni, hogy bár a nap folyamán az idő és a tér elválaszt bennünket, ez a kapocs mindig összeköt. Krisztus fényképe is itt van velünk. Nem hagyott magunkra bennünket, mindennap számíthatunk rá. Nem csak imáinkban, egyéni és közösségi liturgikus ünnepléseink alkalmával találkozhatunk vele. Valóságosan velünk maradt itt, a földön: az Oltáriszentségben. Olyan titok ez, amely előtt leborulunk, s amelyet teljes valójában fel nem foghatunk. Jézus jelenléte figyelmes és gyengéd. Ha egyedül vagyunk vagy ha öröm ér bennünket, a templomba betérve valóságosan ott találhatjuk őt a tabernákulum örökmécsessel megvilágított csendjében. A szentmise ünneplésében, a bűnbánat szentségében megtisztulva magunkhoz vehetjük. Amikor az áldoztató a kezünkbe helyezi az Oltáriszentséget, meg is