Bővebb ismertető
Kedves Olvasónk!
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. (Mt 11,28)
Tavaly júniusban, tekintettel a járványügyi helyzetre, a hittanos napközis tábor idejére túrákat szerveztünk, hogy a szabadban tölthessük az időt a gyerekekkel. Mivel közel negyedszázada, gimnazista koromban túráztam utoljára, ezért bizony nagy kihívást jelentettek számomra ezek a hegycsúcsokra vezető utak, megtapasztaltam, mit jelent kilépni a komfortzónámból. Fölfelé menet többször meg kellett állnom, mert úgy éreztem, itt a vég. Azt hiszem, azóta se esett annyira jól a kulacsból kortyolt hűsítő víz, mint akkor. Igazán megtapasztaltam a víz értékét, azt, hogy felüdít.
Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. (Mt 11,28)
Diakónusként úgy érzem, aktívan élem keresztény életemet. Szentmisék, zsolozsma, felebaráti cselekedetek Beszélgetve többekkel, mégis az a benyomásom támad sokszor, hogy a jézusi ígéretet, a lelki értelemben vett felüdítést kevésbé tapasztaljuk meg.
A probléma ott lehet, hogy az életünkre és az istenkapcsolatunkra legtöbbször egyfajta teljesítménytúraként tekintünk. Amolyan menedzserszemléletben építjük magunkat, és azt
3
Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt; a Nyugat, majd szellemi utódja, a Magyar Csillag megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapnak is.
Olyan művekről ismert, mint az Apokrif, Harbach 1944, Ravensbrücki passió, vagy rövid epigrammáiról mint a Négysoros, Mire megjössz vagy Harmadnapon. Életművében a 20. század kegyetlen világát elemzi, leképezvén az ember magárahagyottságát, a létezés szenvedése elől való menekvés hiábavalóságát, az élet stációit átható félelmet és rémületet.
Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat („Én költő vagyok és katolikus”).
Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei (Meditáció, Bársonycsomó) versesköteteiben jelentek meg, 1977-ben adták ki a „Beszélgetések Sheryl Suttonnal” című párbeszédes regényét, 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket (Aranymadár, A Nap születése).[25] Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak (Urbi et orbi – a testi szenvedésről, Élőképek) és hosszabb színművek is fellelhetőek. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja 1998-tól.