Új Ember kalendárium 2025 [antikvár]

ifi rm II] ir E Otthonkeresésünk gész életünket meghatározza az otthonkeresés. Már csecsemőként is az ad biztonságot, hogy egy állandó helyen élünk, ahol napi rutin vesz körül bennünket, ifürdetés, etetés, villanyoltás, ahol egy szerető édesanya és édesapa hangja, ölelése jelenti számunkra a mindent. Aztán ahogy cseperedünk és tudatunk nyiladozik, egyre inkább kezdünk más emberekhez és dolgokhoz is ragaszkodni, hogy a már kialakult biztonságérzetünk tovább erősödjön, személyiségünk fejlődjön. Az óvodában, majd később az iskolában, sőt a plébániai hittanórán is egyre inkább otthon érezzük magunkat, közösségi lényünk ezáltal tud kibontakozni, fejlődni. Gimnáziumi éveink alatt már igazi barátságok köttetnek, amelyek egész életünkben elkísérnek minket. Az intézmény pedig, ahol fiatal éveinket töltöttük, s ami ellen olykor talán lázadoztunk, az évtizedek múlásával alma materré szelídül bennünk, és mindarra, amit ott kaptunk, paradicsomi állapotként tekintünk vissza, holott ez talán csak részben volt igaz.