Vadászévkönyv 2002/2003 [antikvár]

Részlet:JanuárBeállott az "év csere" nagy momentuma. Nem vonaglik már a múlt esztendőnek kihűlt teste. Fehér szemfedő borítja azt, az enyészet madarainak károgása is csak visszhangot ad... de nem ügyel rá senki... mindenki eltelve van egy gondolattal - a jövő reményével. Még áhítat ül a szívekben... a kandalló pattogó tüze mellett elgondolkodik a vadász és önkénytelenül is a két szélsőség határait szeretné megismerni, mely a létezést és az elmúlást egymástól szétválasztja.Ez a szélsőség azonban csak az embert, a lényt veszi körül egy ismeretlen légkörrel, amelynek a végét mindnyájan ismerjük - az elmúlást. A nagy természetnek ez az elmúlás megújhodást, egy újabb korszakot jelent, mely az évszakok változásával mindig újra és újra megismétlődik. A mostani hólepel is az egyik évszak elmúlásának egy utolsó csillogó jelenete, mely a nagy megújhodást természetszerűleg nálunk még elég gyakran megelőzi.