Vadászévkönyv 2017 [antikvár]

TISZTELT VADÁSZTÁRSAIM!Nekem a kamarai Vadászévkönyvek a folyamatosságot jelentik. Mielőtt megírom e kiadványunk bevezető gondolatait, visszatekintek az elmúlt évi írásomra, hogy az abban foglaltak megállták-e helyüket, megvalósultak-e a terveink, javult-e a vadgazdálkodás, a vadászat és a vadászok helyzete, megítélése. Most is ezt tettem, és örömmel nyugtáztam, hogy a 2016-os évkönyv 33. oldalán olvasható beköszöntőmben foglaltakat az eltelt egy esztendő igazolta.Az előző kamarai évkönyv nyomdába adásával egy időben, az Országgyűlés jelentős többséggel fogadta el A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról" szóló törvény módosítását, amellyel megteremtődtek az alapjai a következő húsz év vadgazdálkodásának.Több mint negyvenéves szakmai múltam alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy a vadásztársadalmon belül még soha nem volt ilyen kitartó elszántság, mint az elmúlt néhány hónapban. Annak ellenére, hogy túlvagyunk sok vadászati rendezvényen (FeHoVa, országos és megyei vadásznapok, kulturális programok, szakmai konferenciák, Hivatásos Vadászok Országos Versenye, Országos (sági Vadászvetélkedő, Országos Vizsla Főverseny. trófeabemutatók stb.), ahol több tízezren megfordultak, a Vadgazdálkodók és vadászok min-megtartására, megszerzésére irányult.Miután a vadászati jog már húsz éve a földtulajdonhoz kötött, a vadászok nem tehettek mást, mint hogy felkeresték a földtulajdonosokat, és kérték a támogatásukat. Gyűjtötték a meghatalmazásokat (nem egy esetben egy-két hektáronként), folyamatosan számolták a százalékokat, az arányokat, csak hogy meg tudják őrizni vadászterületüket, ahol minden utat, fát, bokrot ismernek, és amelyhez oly sok szép vadászélményük fűződött. Mindez érthető, hiszen húsz évről van szó! Nem volt egyszerű feladat - főleg, ha figyelembe vesszük, hogy sokszor rajtuk kívül álló okokból nem sikerült terveiket megvalósítani.Úgy számolom, országosan a vadászterületek száma közel százzal fog növekedni, tehát az átlagos területnagyság kismértékben csökken. Még nincsenek végleges statisztikai adatok, de úgy tűnik, a korábbi vadászatra jogosultak mintegy 85-90 százaléka talpon tud maradni. Vannak még másodfokon megfellebbezett területkijelölések, de összességében kevesebb lesz a bírósági esetek száma, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt volt. Akik már megszerezték a vadászterületet, örülnek, boldogok, nem is sejtik, hogy ez csak a kezdet, és a neheze még hátravan.A területeket ugyanis valahogy meg is kell tartani! Elsősorban nem á haszonbérleti díjak miatt - mert azokat, úgy tűnik, reálisan sikerült meghatározni hanem az egyéb fizetési kötelezettségek és a szakmai feltételek azok,