Vadászévkönyv 2020 [antikvár]

Részlet a műből:"JanuárElhangzottak már a hajnalködös roráték zsolozsmái, elkondultak a pásztorok csengettyűi, megkopott a karácsonyfa ága: január van. Tél van. Szól még a puska, de a szívek mélyén ott lappang már a hamu: - Emlékezzél, ember !Szól még a puska, mintha sohasem akarna vége szakadni, de olyan ez már, mint a cigánymuzsika hajnal felé. Odakünn már a holnap pernyéjét hordják: álmos hajnali szelek, és a másnap gondjai ballagnak el az ablak alatt.Szól még a puska, de olyan ez már, mint a tavaszi varjúkárogás. A végét járja. Beszélhetsz, jó madár! Hiába károgsz, el nem szomorodunk, ha le is kell a puskát tenni ideig-óráig. Akinek szomorúság ez, az úgysem vadász. Az igazi vadásznak nem csonka az éve, az igazi vadásznak nincs évadja", az igazi vadásznak éve van. Teljes tízenként hónappal. Éppen úgy, mint a gazdának. Előkészít, vet, ápol, arat és betakarít. Egyforma örömmel, kedvvel, szeretettel. Az évszakok változása hozza a munkák változatosságát, és ahogy várjuk hosszú télen a tavaszt, rekkenő kánikulában a langyos, dióérlelő őszt, éppen úgy kell vágynunk a vadászok pus-karopogásos aratása után a magvetés csendjére, az ápolgás gyengédségére. Mert nincs öröm, mely el nem porlad a megszokottság tikkadtságában, és igazán boldog vadász csak az, aki majdnem egyforma derűvel akasztja le a szögről és teszi oda vissza a vadászaratások hangos szavú kaszáját: a puskát."