Bővebb ismertető
, J M I'.JANUÁRA fenyőrigó felettébb óvatos madár, ezért, amíg lehetett rá vadászni, elejtése nem volt könnyű. Inkább fogták őket csapóhálóval, hurokkal vagy még inkább léppel. Egy magányos fára lépvesszőket tettek nagy számban - akár több százat is -, majd a fa tövébe raktak egy eleven madarat, kalitkában: az úgynevezett hívót. Amint a madárcsapat meghallotta a csalimadár hangját, rögvest a lépvesszőkön landolt. Mivel a fenyőrigó húsát nagyra becsülték, nagy mennyiségű került belőle a konyhákba.A fekete rigó nagyságú fenyőrigó csak az utóbbi évtizedekben költ nálunk, hajdan gyakori téli vendég volt. Telepesen fészkel, több pár ugyanazon a fán is építkezhet. A csapat különös módon védekezik a ragadozókkal szemben: ürülékkel spriccelik be őket. Az ürülék olyannyira beszennyezheti a támadó tollazatát, hogy az akár röpképtelenné is válhat. Összel-télen leginkább bogyókkal táplálkozik, ezért csapatai gyakran megjelennek az ostorfákon, a borókásokban vagy éppen a galagonyabokrokon. Tavasztól őszig leginkább gerinctelen állatokkal szerepelnek az étlapján, s ha teheti, sok csigát is fogyaszt. Június közepétől fokozatosan mind több bogyót és gyümölcsöt eszik, egészen addig, míg e táplálék kizárólagossá nem válik. A hazánkon átvonuló fenyőrigók kontinensünk déli részén töltik a telet. A felületes szemlélő a fenyőrigót összetévesztheti az énekes rigóval, amely kisebb nála, valamint a szőlőrigóval, ám e fajnál feltűnő a világos szemsáv, továbbá a léprigóval, amely nagyobb a fenyőrigónál, és világosabb alapszínű.