Zajlik az élet - 5 regény [antikvár]

Részlet: Napról-napra világosabban láttam, hogy mindennek Angyal Hilda az oka. Hét év alatt megkíséreltem mindent, mai embertől telik, hogy zöldágra vergődjem, de semmi sem sikerült. Először sok pénzt akartam szerezni és maradék örökségemmel belefogtam egy csomó vállalkozásba. Gyarmatárut, török selymet és hamis ékszert importáltam csempészuton, de rajta kaptak, az árut elkobozták és két hónapra lecsuktak. Mikor kiszabadultam a fogházból, elhatároztam, hogy visszatérek az ecsethez és tetszetős képeket festek a konjunkturagazdagok ujonnan berendezett lakásai számára. Érzelmes giccseket pingáltam, erotikus levelezőlapsorozatot állítottam össze, de kiderült, hogy a híres, beérkezett festőkkel nem tudok versenyezni. Ők is ezzel foglalkoztak az elmúlt esztendőkben és sokat kerestek, mialatt én abból éltem, hogy főpincéreknél, hotelportásoknál zálogban hagytam a képeimet kifizetetlen számlák fejében. Ma is ott vannak, mert sohasem mentem vissza értük. Pedig volt egy képem, amelyet szerettem, délszaki park közepén, Priapups-szobor előtt térdel egy fiatal lány, modern fehérneműben, mely imitt-amott sejtelmesen félrecsúszik, karminpiros, félignyitott szája megmutatja a mozgó fogakat, a szeme ragadozóan villog. Türhetőnek tartottam a képet és néha, amikor akadt párszáz pengőm, elindultam az étterem felé, hogy kiváltsam a főpincértől. De a küszöbön mégis visszafordultam, nem volt szívem pénzt adni érte. A festéssel hamarosan felhagytam és beléptem egy szállítócég irodájába. Egy ideig nem történt semmi baj, de a harmadik hónapban eltűnt a kezemen néhányszáz pengő.