Zászlónk diáknaptára 1926-27. [antikvár]

A Diáknaptár XI. kötete az aranyparitás jegyében készült s az aranyparitás szolgálatában kopogtat be hozzátok, fiúk. A Zászlónk aranyparitása nem csengő ércet, sápadt, irigy aranyrudat jelent, hanem aranyos kedélyt, aranyos lelkületet, arany-szívet, amelyen nem fog a rozsda. A magyar ifjú szívének és lelkének az aranyait is eltakarta a szemét, az omlott világ törmeléke. Itt-ott iszapréteg rakodott a drága értékekre. Az emberek lassankint el is feledkeztek róla s azt hitték magukról, hogy koldusok. Mi kiássuk az aranyat a magyar nyomorúság fenekéről, elsöpörjük róla az alávalóság szemetjét, a hazugság, hamisság, becstelenség iszapját; a kétségbeesés hínárját lefejtjük róla s megmutatjuk a világnak: Emberek, nézzétek, van itt arany-ifjúság s vannak elronthatatlan értékek! Testvéreim, magyar fiúk, mi aranyalapra helyezkedünk. Olvadt aranyával végigönti a világot a nap: - a ti szívetek is öntse rá a magyar világra tiszta aranyát. Ne fogadjatok el többe arány helyett silány rezet, lelketek aranyat adjon aranyért! íme, a Diáknaptár a szeretet aranytálcáján jóízű, gondosan elkészített diák-csemegét nyújt felétek: - fogadjátok és élvezzétek!