Zászlónk diáknaptára 1927-28. [antikvár]

Körülöttünk nyugtalan lelkek óceánja háborog. Az "európai egyensúly" hasonlít a hegyére állított piramishoz. A népek gyanakvó irigységgel nézik egymást s tele van a világ megoldatlan kereskedelmi és politikai problémával. Kelet kapuit kiméletlen mohósággal döngeti Nyugat, északon a vörös óriás rázza csontos ökleit s a még eltakarítatlan romok közt újabb barrikádok épülnek. Testvérem, Zászlónk leventéje, tudod-e, mi a te feladatod ebben a fölfordult, gyűlölködő, agyarkodó világban? Van-e iránytűd az irányvesztők tömegeiben? Van-e fényed az éjszakában, amely eligazítson? A te iránytűd az ezeréves magyar haza szeretete. Fényed az örökmécses, amely a fölfeszített Krisztus képe előtt világít. Ne nézz te se jobbra, se balra; építsd magad erőssé, szépp, harmónikus erők élő bástyatornyává.