Filmévkönyv 1993 [antikvár]

A gerince egy helyen megtört. A felső borító kissé meghajlott.
1992 - lehetne történelmi esztendő is. Elvégre megszűnt létezni - legalábbis eredeti formájában - az állami filmgyártás majd félévszázados fő-fő vállalata, a MAFILM. Hosszú története során zavaros és változatos viszonyban élt együtt az osztódni és egyesülni, meghalni és szaporodni egyaránt parancsra képes stúdiókkal. Mostantól csak a stúdiók élnek tovább: öreg - náluk is öregebb - filmgyár-foglalatuk nincs többé. Azok a művészek és szakemberek, akik a látványos vállalat robbantás következtében nyugdíjas állást veszítettek, most rosszkedvűek - inkább a státuszt sajnálják, mint a szerény alapfizetést. Azért nem mindenki fél a jövőtől. Hiszen lesz munka bőven, és ha lesz, azt továbbra is ők végzik majd - ki más is végezné? Hogy ez ne lehessen másképp, ezért lassan Magyarországon is kialakul a filmszakmai érdekképviselet szigorú rendszere, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy hamarosan egyetlen mozi- vagy televíziós vállalkozás sem merészel olcsó, de cégen kívüli filmes kontárral dolgoztatni. Legyen szó operatőrről vagy vágóról - a produkciónak bejegyzett szakembert kell majd keresnie. Ami a munkát kínálni képes vállalkozásokat illeti, a hozzáértők továbbra is a következő évre jósolják az áttörést. E sorok írásakor kilencvenháromra, esetleg kilencvennégyre. Kilencvenegyben - emlékezhetünk - éppen kilencvenkettőre. Az áttörést akkor is, ma is, elsősorban a moratórium feloldásától, a gazdag, nagy óraszámban sugárzó kereskedelmi televíziók megjelenésétől várták. Ezek mögött a reménybéli szuper-cégek mögött - valamennyien így képzeljük - nagyvonalú külföldi tőkés-csoport áll majd, olyan üzletemberek, akik nem szólnak bele semmibe, de bíznak mindenben, mindenekelőtt a magyar gazdaságban, melynek reklám-igényeire addigra már kereskedelmi tv-csatornák épülhetnek. Lám, a moratórium is jó valamire: amíg érvényben van, lehet ábrándozni. Lehet ábrándozni most már - erre 1991-ben még kevesen gondoltak - a magyar műholdas csatornákról, melyek munkát adhatnának a filmeseknek, filmet a film- és tv-nézőknek. Talán majd adnak is. Mindenesetre 1992-ben a kísérleti adással induló Duna IV még igen messze volt attól, hogy saját költségvetéséből „igazi" mozgóképet - játékfilmet, tévéjátékot - készíttessen.