Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyv 2008-2009 [antikvár]

Kedves Olvasó, ha Ön ismeri a Hírközlési Múzeumi Alapítvány korábbi években kiadott évkönyveit, ahogy kézbe veszi ezt a kötetet, azonnal érzékelheti, hogy valamilyen változás következett be, valamilyen szokatlan dolog történt, történhetett az alapítvány életében, amely kihatott az alapítvány működésére és magára az évkönyv készítésére is! Az, hogy a munkánk során változás következik be, önmagában még nem említésre méltó esemény, hisz feladatainkat eddig is állandóan változó körülmények között kellett végeznünk. Ezért mi is mondhatjuk, és a gyakorlatban is tapasztalhatjuk, mennyire igaz az ókori filozófusok megállapítása, miszerint „csak a változás az állandó". A változások jelét mutatja az is, hogy az utóbbi időben alkalmazott keménykötés helyett puhafedelű lett az évkönyv borítója, mint kezdetben, az évkönyvek kiadásának első éveiben, de azért megtartva a korábbi évkönyvek jellemző arculatát és tartalmi színvonalát. A terjedelem is kissé visszafogott, a két év eseményei, cikkei egy évnyi terjedelemre korlátozódtak, igaz ilyen összevonás történt már az 1999/2000-es és a 2003/2004-es években. A változások eme külső jelei azonban nem lényegiek, az igazán fontos dolgok belül találhatók, a kevésbé lényeges dolgok mögött. Az első ilyen változás az, hogy Kurucz István kuratóriumi elnök úr helyett, aki az alapítvány 1990. évi megalakulása óta írta az évkönyvek előszavát, most én írom azt, aminek okai kiderülnek a História domus soraiból. A másik ilyen, külső jegyekben is megnyilvánuló változás, hogy a könyv impresszum oldalán most a három alapító lógója helyett egyedül a Magyar Posta Zrt. emblémája látható, mivel ez az évkönyv csak a Magyar Posta Zrt. támogatásával tudott megjelenni. Nagy köszönet a Magyar Posta Zrt. új felső vezetőinek, akik rövid idő alatt oly módon vették át az intézmény vezetését, hogy a nemzeti kulturális és tudományos történelmi értékű gyűjtemények kezelésére, megőrzésére létrehozott alapítványt e tevékenységében is támogatták. Bizonyossá vált számukra, hogy a magyar postatörténet és a komplex postai szolgáltatás múltjának kizárólagos megőrzője a Postamúzeum, amely nemcsak egy kis szeletét, hanem a szakmatörténeti múlt teljes örökségét őrzi és dolgozza fel tudományos igénnyel. Megérezték és megértették, hogy ezek a gyűjtemények páratlan és pótolhatatlan nemzeti kincset képeznek. A múzeumainkban és kiállítóhelyeinken őrzött műtárgyakra bármely európai ország büszke lenne. Legyünk hát mi is büszkék, hogy ilyen gazdag hírközlés-történeti nemzeti kinccsel rendelkezünk. Köszönjük a postai vezetők hozzáállását, nemzeti értékeink megőrzéséhez nyújtott szellemi és anyagi támogatását. Kurucz István két évtizeden keresztül irányította lelkiismeretesen a Hírközlési Múzeumi Alapítvány kuratóriumának munkáját. Elkötelezettsége, az alapítványhoz és a múzeumokhoz való kötődése tiszteletre méltó jelenleg is. Az elnök úr minden gondolatát, cselekedetét az alapítvány működése, fejlődése, stabilizálása és elismertségének növelése vezérelte. Nagy gondot fordított arra, hogy ismertségünk és elismertségünk meg legyen nemcsak az alapítóknál és a múzeumi világban, hanem az egész országban, sőt azon túl is.