Külhoni szövegtár I. [antikvár]

A hátlap felső sarka kissé megtört.
Bevezető helyett néhány szó kiadványunk címéről és arról, hogy kik azok az írók, akiket szolgálni szeretne. Előbb arról kéne ugyan szólanunk, akinek szellemében szerény vállalkozásunk megindul, ám ezt odébb hivatottabb hang teszi. S talán Bibó István emlékének is úgy hódolunk helyesen, ha gyász és fogadkozás helyett azonnal fogalmak és föladatok tisztázásához fogunk. A 'külhoni' jelzőt Czuczor Gergely és Fogarasi János szótára 1865-ben még ferde kifejezésnek, sőt képtelenségnek hirdette, "mert ami 'kül' (a honon küllevő), az nem lehet egyszersmind 'hon' is". Megáll-e ma ez a kifogás? Mi azt hisszük: akkor sem állt meg. Mert ha bent is lehetett kint az, aki "szertenézett s nem lelé honját a hazában", miért ne lehetne kint is odabent az aki, bár tűzhelyét s tán sírhelyét is szülőföldjén kívül találta meg, de szívet nem cserélt? "Ez valaha paradox volt" - mondja Hamlet, aki magyarul Arany Jánosnál tanult - "de a mai kor bebizonyítá". És, tegyük hozzá: történelmünk hány és hány kora! A 'szövegtár' meg azért jó szó, mert nem ígér többet annál, mint amennyit nyújthat, vagyis különböző tárgyú és műfajú írások akár kiegyensúlyozatlan mennyiségét. S ha valaki, hiányolva belőle a kezdet lendületét, őszies higgadtságúnak, gyűjtést és takarást idézőnek tartaná, az fontolja meg, hogy a magtár és a könyvtár szintén nyugodt épület, mégsem csak fogyó vagy fogyhatatlan táplálékot őriz, hanem jövendő vetések lehetőségét is.