Székely Kalendárium 2015 [antikvár]

Mikor a Tisztelt Olvasót köszöntöm az új kalendárium hasábjain, kicsit úgy érzem magam, mint a híres „százesztendős jövendőmondó", aki biztosabbra jósolt az elkövetkező 99-ik esztendőre, mint az éppen küszöbön állóra, hiszen a távolság ködébe vesző jóslatait őrajta már bizonyosan senki nem fogja számon kérni, de a legidősebbet biztosan igen. Ezért aztán inkább nem is jósolgatnék az Úr 2015-ös esztendejét illetően, inkább szerény kívánságaimat adnám elő, mert kívánni mégis illő és szinte kötelező. Kívánnék hát dolgainkban jobb előmenetelt, mint ami eddig megadatott, s ha nem is válhat gyorsan valósággá minden kívánságunk, azért józan reménykedésünket meg kell őriznünk. Kívánok tehát - a szinte kötelező boron, búzán, békességen kívül - például valós önrendelkezést népünknek, hadd igazíthassuk végre önmagunk a magunk dolgait, s fejünk felett, a fejünkre telepedve, ne igazíthassa azt senki más. Ha ezt úgy hívják, hogy autonómia, hát akkor autonómiát kívánok, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy ilyesmit, mióta világ a világ, még senki nem kapott ajándékba, senkire nem is tukmálták rá, csak akkor lett az övé, ha áldozatos munkával, bátorságos kiállással és atyafiságos összefogással kiharcolta magának. És kívánok - ez előbbi kívánságom megkerülhetetlen feltétele! - kevesebb felesleges és erőpazarló torzsalkodást, „mereszkedést" magunk között, hiszen ellenfelünk az éppen elég van, azokért nem kell túl messzire menni. Azt a várat, hol a védők igazán összetartanak, nehéz bevenni, de nem nyújtanak védelmet a jófajta falak sem, hogyha mögötte a védők agyabugyálják egymást.