Bővebb ismertető
ElőszóElképzelni sem tudtam volna 1971-ben, amikor medikusként átléptem az Országos Kardiológiai Intézet kapuját, hogy egyszer ennek a nagy múltú intézetnek a jubileumi emlékkönyvéhez én fogok előszót írni. Most is meghatottan fogtam ehhez a feladathoz, mert miközben szeretnék objektív képet adni működésünk több mint öt évtizedéről, rengeteg szubjektív élményem és egész orvosi pályafutásom emlékei tolulnak föl bennem. Rá kell jönnöm arra, hogy sok kollégámmal együtt egész életünket látjuk visszaköszönni az intézet történelmében és ezzel együtt mi magunk is történelmi szereplőkké válunk.A '70-es években az intézmény különleges státuszát elsősorban azok a nagy formátumú személyiségek határozták meg, akik rendkívüli tehetséggel és szorgalommal végezték úttörő tevékenységüket a klinikai kardiológia és szívsebészet területén. A szakmai tudás és elkötelezettség mellett azonban mindig volt egy speciális jellemzője ennek az intézménynek, mégpedig a betegközpontúság és a hivatás iránti maximális odaadás. Napjainkban a kardiológia hihetetlen fejlődést és dinamizmust mutat. A technikai lehetőségek és a szerencsére jelentősen szaporodó terápiás módszerek rendkívüli mértékben megnövelték munkánk hatásosságát. De szeretném hinni, hogy a szakmai és technikai ismereteken túl sikerült megőrizni az intézet alapítóinak és régi munkatársainak szellemiségét: a betegeink iránti maximális elkötelezettséget. Hiszem és vallom, hogy ennek a háznak a sikere a szakmai fejlődésen túl hagyományőrző jellegében rejlik.Remélem, hogy a következő fél évszázad beláthatatlan változásai párosulnak majd azzal a hagyománnyal, amit az alapító, dr. Gottsegen György professzor és úttörő csapata teremtett.Dr. Ofner Pétera Gottsegen György Országos Kardiológia Intézet főigazgatója