A visszaforrt ág kivirágzik 1992-2000 [antikvár]

A mezőtúri Alma Mater 2000-ben ünnepli fennállásának 470. évfordulóját. Méltán töltheti el hálaadás és öröm a mezőtúri Kollégium minden tanárának, diákjának, öregdiákjának, a Kollégium barátainak és nem utoljára a mezőtúri Református Gyülekezet tagjainak szívét, ha visszatekint az elmúlt századokra és bennük a közelmúlt, a XX. század utolsó évtizedeinek eseményeire. Sőt az ige apostoli értelme szerint dicsekedhet is. „Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék" - mondja Pál apostol, s ez azt jelenti, hogy Isten nagy tetteit hirdesse. Ha végigtekintjük az alapítás óta eltelt évszázadokat, túlzás nélkül beszélhetünk „mezőtúri csodáról", mert egyedül a világ és az egyház történetét formáló Isten hatalma és kegyelme volt az, ami ezt az iskolát létrehozta, megőrizte és újra meg újra a halálból megelevenítette. A halálból feltámadott Krisztus erejével újult meg poraiból ez a legendás „főnix", mert &z elmúlással és a megsemmisítés hatalmaival küzdve tudtak fiai abba a „napfénybe" nézni, ahonnan minden élet származott és táplálkozik. Amikor 1987-ben a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökévé választott, levelet kaptam a „túri öreg diákoktól" több száz aláírással. Ebben felhívták figyelmemet az ősi iskola épületének veszélyesen, méltatlanul elhanyagolt állapotára és kérték, hogy „az egyház vásárolja vissza", renoválja az épületet és állítsa helyre a régi református gimnáziumot, amelyet az államosítás után megszüntettek, illetve mezőgazdasági szakközépiskolává alakítottak át. Mélyen meghatott az öregdiákoknak ez a ragaszkodása az ősi iskolához. Jóllehet tudták, hogy az államosítást csak törvénnyel lehetne megváltoztatni és bizonyára azt is tudták, hogy sem a gyülekezetnek, sem az egyházkerületnek, sem a zsinatnak nincs pénze, csak a legszükségesebb önfenntartásra, mégis - ahogy a Szentírás mondja Ábrahámról, a hívők atyjáról, hogy „reménytelenség ellenére is reménykedve hitte", hogy Isten ígéretei nem hiúsulhatnak meg - úgy reménykedtek a túri öregdiákok is, hogy minden ellenkező látszat ellenére, csodaképpen újra helyreáll a Túri Alma Mater. Fájó szívvel, de meg kellett írnom, hogy kérésük teljesítése akkor lehetetlen volt. De az igaz reménység nem szégyenül meg. Öt esztendő múlva a lehetetlen lehetővé vált. t Mint egykori debreceni diák, majd a Debreceni Teológiai Akadémia tanára csak annyit tudtam a mezőtúri kollégiumról, amennyit illik egy régi testvériskoláról tudni, amelyet régi idők óta „kis Debrecennek" neveztek.