Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve 1961-62. [antikvár]

Gerelyes Ede AZ ELMÚLT SZÁZ ÉV TÖRTÉNETÉNEK MÚZEOLÓGIAI KÉRDÉSEIHEZ A magyar múzeumügy felszabadulásunk óta végbement fejlődése közismert. A múzeumok számának emelkedése és a tudományos kutatómunka újabb és újabb területekre való behatolása nagy előrehaladásról tanúskodik. Az elért eredmények alapján kialakult múzeumi tudományos munka azonban nem rekedhet meg, s a kiállítások eddig meglevő hálózatát is bővíteni kell, még akkor is, ha az eddig megtett út hazai és nemzetközi szempontból egyaránt figyelemre méltó. Jelen soraimban nem a múzeumügy egészével, hanem annak csak egyik, eddig megoldatlan kérdésével, a legújabb kor s az azt közvetlenül megelőző évtizedek történetének néhány múzeumi vonatkozásával kívánok foglalkozni. A magyar múzeumok eddig még kevés eredményt értek el történelmünk utolsó száz évének, s ezen belül különösképpen a közelmúlt történetének bemutatása terén. Felszabadulásunk óta elsősorban a párt- és tanácsi szervek kezdeményezésére tettünk sikerrel biztató lépéseket. Ilyen volt például a múzeumi alosztály létrehozása a Munkásmozgalmi Intézetben 1949-ben. A különböző évfordulók kapcsán a fővárosban és vidéken megrendezett történeti és politikai kiállítások sokban hozzájárultak a Horthy-korszak történelemhamisításainak leleplezéséhez, a marxista értékelések elterjesztéséhez, s nem utolsósorban történelmünk e fontos korszaka kiemelkedő anyagainak feltárásához és megismertetéséhez. Emellett előmozdították az addig elhanyagolt történeti korszak szemléltető bemutatásának fejlődését, sőt az érdekelt múzeumokon belüli térhódítását is. A legújabb kor kutatása és bemutatása illetékes múzeumainkban azonban most már több mint egy évtizede, számos cikk, vita és megbeszélés ellenére sem megoldott kérdés. Pedig nemcsak a múzeumokon kívül, hanem magukban a múzeumokban is számos helyes intézkedés, kezdeményezés született. Nem tekintem és nem is tekinthetem feladatomnak e kérdés teljes feltárását, csupán arra szorítkozhatom, hogy az eddigi gyakorlatunk során felmerült problémákat összegezzem, illetve az általunk legfontosabbaknak ítélt gyűjtési, kutatási és kiállítási kérdéseket tárgyaljam. Azokat az elvi kérdéseket szeretném röviden érinteni, amelyeknek tisztázása nélkül — úgy érzem — nehezen juthatunk előre. Elöljáróban annak az okát kell keresnünk, hogy miért nem a múzeumok kezdeményezték a legújabb kor emlékeinek összegyűjtését és szemléltető bemutatását, illetve mi az okozója, hogy e munka a múzeumokban nehezen bontakozik ki. Annál is fontosabb ennek tisztázása, mivel maga a történettudomány fejlődése e korszakra vonatkozóan is olyan nagyarányú, hogy ez megfelelő alapot ad a múzeumi kutatómunkához.