Trianoni Almanach [antikvár]

A Hídfő Trianoni Évkönyve a három generációnak készült. Szól azoknak a derék régi magyaroknak, akik 1914 előtt vagy 1920 után a trianoni nyomor elől vándoroltak ki messzi országokba. Szól önmagunkhoz is, az úgynevezett 1945-ös emigrációhoz, amelyet legtöbbet vádoltak, gyaláztak és ócsárolnak ma is és amelynek kezébe eddig nem adatott elég szellemi fegyver önmaga és elnyomott nemzete megvédésére. Szólni szeretnénk azonban mindenekfölött az új fiatalokhoz, a magyar szabadságharc ifjúságához, mely épp úgy a vörös pokolból jött, mint mimagunk. Senki nem veheti rossz néven tőlük, ha a múltban csak a rosszat látják. Hiszen erre nevelte őket a moszkovitizmus. Ez a kis lap, a Hídfő, amely 1945-ös hazátlanok súlyos fizikai munkájából, magyar szellemi emberek összefogásából és hűséges olvasók szeretetéből állott elő, kapocs akar lenni a múlt és a jövő, a hűséges öreg- és ifjú lelkek felé is. Természetes, hogy a nemzeti emigráció szűkös viszonyai következtében távolról sem adhatjuk azt, amit szeretnénk és amit a nagy, idegen pénzekkel támogatott írók, kiadók adni tudnak. Mi csak - Reményik Sándor szavaival élve - a nagy magyar télben felvillanó lidérc lángokat fogjuk össze egy kicsinyke fényes láncba. Csak azt akarjuk megmutatni, hogy Magyarország nem bűnös volt, hanem áldozat, hogy a háborús bűnös" magyarok, a mártírok tiszta és igaz emberek voltak, akik Kasszandráként jobban látták és helyesebben Ítélték meg a nemzetük sorsát, Európa jövőjét, mint azok, akik a tomboló világnézeti háború kellős közepén az ellenség győzelméért szurkoltak, majd az ellenség kolláboránsaivá válták és ezzel halálos szerencsétlenségbe taszították egész népüket. És végül, de nem utolsó sorban, egy pár fényt akarunk felvillantani abból a jobboldali, keresztény-nemzeti szellemi életből, amely idekint üldözve és nyomorogva lágerekben és nehéz testi munkából élve is fenntartotta a magyar szót, a magyar lelkiséget, a népi egység tudatát és hű maradt ahhoz a magyar keresztény-nemzeti eszmeiséghez, amelyet különféle stílusban, de egyformán vallották nemzeti mártírjaink.