A modern szellem esztétikája [antikvár]

Részlet: "A módszer A megvizsgálandó probléma jelentős, több mint jelentős, megérdemli, hogy már első szavánál megtorpanjunk. Óvatosságunkért nem érhet gáncs. A gondolkodónak előkelő feladata, hogy pontos értelmét adja a mások által csakúgy hozzávetőlegesen használt kifejezéseknek, hogy alaposan ismerje meg azokat az elemeket, márványtömböket vagy vályogtéglákat, amelyekkel megpróbálja felépíteni rendszerét. A legtöbben megelégszenek a "modern" szó alatt "mai"-t érteni. Mindig azok családja a legnépesebb, akik szót plántálnak szó helyébe. Esetünkben igazuk is lehet. De mi mégis félünk, hogy az egyszerű lefordítással kihangsúlyozzuk a "modern" tiszavirág jellegét, szeszélyes divattá, újmódivá alacsonyítjuk, csak a korszerűt érezzük ki belőle, nem az értékest, csak a piaci árát halljuk meg. Mások megint az emberiség fejlődésének egy bizonyos korszakát jelzik kifejezésünkkel. A szellemtől elért magaslatot úgy keretezik be, évszámokkal, mint valamelyik megkoronázott halandó uralkodását. Egy kiállítás megnyílt, egy operát kifütyülünk, és íme, megkezdődött valami új, valami, ami egészen más mint mindaz, ami addig volt. E felfogás tulajdonképen ellenkezője az előbbinek. A "modern" valamikor a múlt század dereka táján született volna meg, vagy kissé később, az impresszionista festészettel, a naturalista regénnyel."