A filozófia vígasztalása [antikvár]

Részlet a könyvből:Mi sem természetesebb és magától értetődőbb, mint hogy a filozófiának szabadnak, függetlennek, elfogulatlannak kell lennie. Ezért a filozófia szabadságáról beszélni tulajdonképen pleonazmus, hasonló ahhoz a megállapításhoz, hogy a víz nedves", vagy a test kiterjedt". S hogy mégis évezredek óta az ember ezt a pleonazmust minduntalan használni kényszerül, tehát hangsúlyozza a filozófia szabadságát, ez a körülmény arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy a filozófia léte és sajátos szerepe nincs éppen minden emberi tényező ínyére. Vannak emberi vonatkozások és érdekek, melyek a filozófiában ellenséget látnak, vagy ami még rosszabb: eszköznek tekintik s igyekeznek mindenáron szolgálatukba kényszeríteni. A filozófia ezért megszületése óta szabadságát állandóan védeni kénytelen. A filozófia lámpagyújtás a sötétségben s az így kigyulladó fény mellett az egészre irányuló összefüggések áttekintése. Az értelem a filozófia egyetlen fénye, az intuíció pedig, vagy bármi más értelmen kívüli mozzanat csupán olaj a fényt adó lámpában. Minden lámpafény táplálkozik valamilyen energiából, de a fény mégis mindig más, több, mint maga L tápláló energia: célja annak. Eképen az értelem soha nem lehet az intuíció ellenfele, hanem éppen célja. Az olajnak fénnyé kell válnia a lámpában. Az intuíciónak is értelemmé kell átformálódnia, különben egy fabatkát sem ér.