A gondolatszabadság története [antikvár]

Részlet a könyvből: Közismert példaszó, hogy a gondolat szabad. Senki sem akadályozható abban, hogy a fölött elmélkedjék, a mi éppen érdekli, legkevésbbé akkor, ha sikeresen leplezi azt, a mi gondolkodásának tárgya. Elménk működését csak tapasztalataink határai és képzelő erőnk mértéke korlátozzák. De az elszigetelt gondolkodásnak ez a természetes szabadsága csak kis értékű. Kielégítetlenséget, sőt éppen fájdalmas érzést kelt a gondolkodóban magában is, ha nem közölheti gondolatait másokkal és nyilvánvalóan értéktelenek az ilyen gondolatok felebarátaira nézve. Ezenfelül rendkívül nehéz dolog eltitkolnunk oly eszméket, melyek komolyan foglalkoztatják szellemünket. Ha valakit gondolkodása arra utal, hogy vizsgálat tárgyává tegyen oly nézeteket és szokásokat, melyek környezetének magatartását szabályozzák, visszautasítson oly hittételeket, a melyeket általában elfogadnak, jobb útjait szemlélje az életnek, mint a minők azok, melyeken embertársai járnak, csaknem lehetetlenség, hogy az - ha csakugyan meg van győződve gondolkodásának helyességéről, - akár hallgatólagosan, akár véletlenül elejtett szavakkal, vagy egész magatartásával el ne árulja, hogy különbözik a többitől és nem osztja azok véleményét...